Képviselőházi irományok, 1875. VIII. kötet • 287-371. sz.
Irományszámok - 1875-318. Törvényjavaslat a temesvár-orsovai vasut engedélyének részbeni módositásáról
88 Figyelembe véve ennélfogva azt: 1-ör, hogy az alagutaknak két vágányra épitése most, mikor a pálya csak egy vágányra épül, felesleges költekezés, s hogy a második vágány költségei mindaddig, mig a pálya is két vágányra ki nem épül, holt tőkének lennének tekintendők ; 2-or, hogy a társulat maga is kész kötelezettséget vállalni, mikép a második vágány számára akkor, midőn ez az engedély 3. §. értelmében az egész pályán létesítendő, uj alagutakat épitend; ezek tehát akkor, mikor szükség leend reájok. tényleg elő lesznek állítva; 3-or, hogy egy felesleges munka helyett — más országos érdekű munkák létesithetők, melyekre az engedélyes másként kötelezhető nem lenne, — czélszerünek találtam engedélyes társulattal e részben tárgyalásokba bocsátkozni, melyeknek eredménye a bemutatott törvényjavaslatban foglaltatikEzen törvényjavaslat indokolására a fentebbieken kivül van szerencsém egyébiránt még felemlíteni: hogy az alagutaknak két vágány helyett egy vágányra leendő kiépítése által mintegy 600,000 frt készpénz takaríttatik meg, melynek fele tartalékalapul marad a társulatnál az annak idején építendő második alagutak előállítási költségeire, másik fele pedig uj beruházásokra fordittatik. Ilyen uj beruházásnak, illetőleg ellenszolgálmánynak tekintettem: 1-ör, a Temesvár városa és megyéje által kiválólag szorgalmazott s ugy saját mint közegeim véleménye szerint a nevezett városra s vidékre nagy fontosságú temesvár-gyárkülvárosi pályaudvar épitését. Temesvárott van ugyan egy kiterjedését illetőleg megfelelő; de fekvését illetőleg közgazdászati szempontból határozottan hátrányos — mert egyedül katonai szempontból épült, — pályaudvar; arra nézve azonban, hogy a gyárkülvárosból, mely Temesvár város lakóinak felét foglalja magában — az egész város ós környékének piacza és a gyárak s iparosok és kereskedelem székhelye — juthatni lehessen az úgynevezett József-külvárosi pályaudvarhoz, szükséges, hogy a jármű a régi Vauban-féle szűk kapukkal ellátott váron keresztül vonuljon; mi nemcsak rendkívüli közlekedési vesződségekkel van összekötve, hanem az árukat is tetemesen drágítja. Az engedélyes-társulat maga is belátja e pályaudvar czélszerüségét s noha az régi pályaudvarának rovására fogna csak építtethetni, mégis készségét jelentette ki ellenszolgálmányul a gyárkülvárosban egy kiterjedtebb állomást létesíteni, melynek terve a ministeriumban letéve s költségei 200,000 frtot meghaladó összegre előirányozva vannak ; 2-or kívántam, hogy az engedélyes-társulat azon építkezéseket, melyeket az engedélyokmány 20. §. c) pontja szerint a határszéli állomáson rendőri, vám- ós posta-czélokra az állam előállítani köteles, saját költségén állítsa elő. Ez ellen azonban a társulatnak elvi nehézségei voltak s miután jelenleg a mondott építkezések költségei még meg sem állapithatók ; oly teljesítményekre tehát, melyek költségeire nézve még csak tájékozással sem bir, vállalkozni egyáltalán nem akart, mindazáltal kötelezte magát 100,000 frt erejéig engedólyokmányszerü kötelezettségein tul menő oly beruházásokat tenni, melyeket a kojmány mint kizárólag az állam s esetleg a társulat czéljaira szükségeseket különösen s egyoldalulag kijelölni fog. Ez által tehát az államnak a mondott építkezések tekintetében felmerülhető terhe 100,000 írttal könnyittetik. Végre: 3-or a pálya czélszerübb kezelése s a vidékbeliek érdeke szempontjából a társulat az engedélyben meghatározott 14 s a gyárkülvárosi emiitett állomáson kivül a vonalon még két állomást állit elő. Ezen egyezmény által az állam érdekeit előnyösen biztosítva látván, van szerencsém jelen törvényjavaslatomat elfogadásra ajánlani. Budapest, 1876. május 17-én. Péchy Tamás s. k. 318. szám.
