Képviselőházi irományok, 1875. VIII. kötet • 287-371. sz.
Irományszámok - 1875-298. Az igazságügi bizottság jelentése, a záloglevelek biztositásáról szóló törvényjavaslatnak a nevezett bizottsághoz visszautasitott 14. §-a tárgyában
36 298. szám. SOS* szám. Az igazságügyi bizottság jelentess, a záloglevelek biztosításáról szóló törvényjavaslatnak a jievezett bizottsághoz visszautasított 14. §-a tárgyában. A t. képviselőháznak 1876. évi május 10-én tartott ülésében Wahrinann Mór képviselő a záloglevélek biztosításáról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag következő indítványt tett: „A 14. §. hagyassák függőben és utasíttassák vissza az igazságügyi bizottsághoz a czélból, hogy abban vagy esetleg aj szakaszban azon eljárás körvonaloztassék, mely az intézetek által követendő, ha a jelzálogul szolgáló ingatlant a jelzálog-intézet maga birói árverésen megveszi." A t. képviselőház ezen indítványt elfogadta s annak értelmében a szakaszt az igazságügyi bizottsághoz visszautasította. Ezen határozat folytán az igazságügyi bizottság az emiitett szakaszt ujabb tárgyalás alá vette azon szempontból, hogy vájjon a határozattá emelt indítvány szerint szem előtt tartott esetben a jelzálog-intézet szintén köteleztessék-e az illető ingatlanra zálogjogilag bekebelezett követelése alapján kibocsátott zálogleveleknek a forgalomból való visszavonására vagy sem ? A bizottság nézete szerint ezélszerü, hogy a jelzálog-intézetek azon ingatlanokat, melyeken kibocsátott zálogleveleik -alapját képező jelzálogos követelésük iránt a zálog-jog be van kebelezve, ha azok birói árverés alá kerülnek, megvehessek a nélkül, hogy az ezen bekebelezett követelés alapján kibocsátott zálogleveleket a forgalomból visszavonni kénytelenittetnének. Ozélszerünek tartja ezt a bizottság azért, mert különösen a földbirtok árviszonyainak kedvezőtlen volta esetében megesik, hogy a jelzálog-intézetek saját jelzálogos követeléseik megmentése és igy közvetve a záloglevelek biztositékának fentartása czéljából, nagyobb mennyiségű oly földbirtokot saját maguk megvenni kénytelenek, melyre emiitett követeléseik iránt a zálog-jog be van kebelezve. A jelzálog-intézeteknek a záloglevél-birtokosok érdekében is fekvő ezen eljárása azonban nagymérvben igénybe veheti pénzerejüket s azért meg kell őket óvni attól, nehogy még az illető ingatlanra bekebelezett követelésük alapján kibocsátott zálogleveleiket is a forgalomból kivonni s ezek beváltására tetemes pénzösszegeket kiadni kénytelenek legyenek. • Nehogy tehát azon felfogás érvényesülhessen, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlan tulajdonjoga ós a jelzálogilag bekebelezett követelés joga a jelzálog-intézet személyében egyesülvén, az'utóbbi (t. i. a jelzálogilag bekebelezett követelés) megszűnt s így az ezen megszűntnek tekintett követelés alapján kibocsátott záloglevelek a 14. §. előbbi szövege szerint a forgalomból visszavonandók: szükséges oly intézkedés a törvényben, mely ezen felfogással szemben, a jelzálogos követelést továbbra is fennállónak nyilvánítja s a jelzálog-intézetet az annak alapján kibocsátott zálogleveleknek a forgalomból való visszavonásától felmenti. Ezekhez képest az igazságügyi bizottság a 14. §-t, uj alineaként, a következő szöveggel indítványozza bővíttetni:
