Képviselőházi irományok, 1875. VIII. kötet • 287-371. sz.

Irományszámok - 1875-288. Törvényjavaslat a nagyszebeni királyi Teréz-árvaházat, a károly-fehérvári káptalant, valamint a nagyszebeni és brassói Szt.-Ferencz-rendü zárdákat illető királyi alapitványi járulékok fejében kért póthitel tárgyában

14 • 288. szám. kívánságának ad kifejezést, hogy a Terézárvaház általa elismert járulékainak, valamint a nevezett zárdák járulékainak folyóvátétele végett vele időközben közlött törvényjavaslat a gyulafehérvári káptalan járulékaira is kiterjesztessék. Ezen kívánságnak megfelelőleg a törvényjavaslat kiegészíttetvén, a pénzügyminister folyó évi február 28-án 9128. szám alatt kelt átiratában azt elfogadta és hozzájárult, hogy az elősorolt alapítványok után az árvaházat illető s fennebb részletezett 17,690 frtnyi, valamint a nagyszebeni és brassói zárdákat illető 140—140, összesen 280 frtnyi javadalom az 1876-ik évtől mint állandó járulók, s a múltra nézve ugyanazon alapítványok után az ide csatolt kimutatás szerint az árvaház részére fentérintett 2000 köböl gabona váltsága után hátralékban maradt 20,280 frtnyi részlet mellőzésével kijáró 53,070 frtnyi és a nevezett zárdák részére kijáró 1120—1120, összesen 2240 frtnyi összeg, mint megtérítendő hátralók. az államköltségvetésbe felvétessék. A Terézárvaház ós alapitványai fentebb vázolt történetének előrebocsátása után, melyből kiderül, hogy jelen esetben nem felekezeti intézetnek az állam által leendő segélyezéséről, hanem Mária Terézia királynő által királyi joggal tett alapítványok után az érdeklett intézetet megillető, s törvény utján is érvényesíthető oly kincstári járulókok kiszolgáltatásáról van szó, melyekhez hasonlók Erdély ágostai és helvét hitvallást követő evang. lakosaitól meg nem tagadtattak, a fent elősorolt javadalmak kiszolgáltatásának indokolására még a következőket jegyzem meg. Fejedelmeink legfőbb kegyúri, továbbá a királyi kiváltság és adományra vonatkozó felségjoguknál fogva a vallás és nevelés előmozdítása végett alapítványok tételére joggal bírtak; ezen jogukban az adomány tárgyára nézve csakis annyiban voltak korlátolva, hogy alapítványokat és adományokat a korona elidegenithetlen javaiból nem tehettek; ámde a korona elidegenithetlen javai; és pedig Magyarországban a szoros értelemben vett koronái javak, Erdélyben a tiszta fiscalitások közé a dézsmák nem tartoztak, mint ezt az 1514: III. t.-cz. az App. Const. II. E. 8. Cz. és 4. §§. és az App. Oonst. II. E. 10. Cz. 5. §. igazolják, mely utóbb idézett törvényczikk nyíltan kimondja, hogy „a dézsmák collatiója a fejedelmek hatalmában vagyon", s ezt ugyanezen törráiy megelőző szakasza (App. Const. II. E. 10. Cz. 4. §.) érvényre is juttatja, midőn a szász papságot a tőle- elvett s Báthory Gfábor által részben visszaadott királyföldi dézsma élvezetében megerősíti. A fennebb elősoroltak szerint tehát Mária Terézia királynő a kérdéses alapítványok tételére, mint ezt 1875. évi november 23-án 43,092. sz. a. kelt átiratában a pénzügyminister is beismeri — felségjogánál fogva kétségtelenül jogosítva volt. Ezen alapítványok jogérvónye jelenleg is fennáll. Ugyanis az App. C. I. E. 5. Cz. 1. §. az egyházi tanítóknak az általuk bírt dézsmaquarta vagy egyéb jövedelemtől megfosztását megtiltja s az 1791: 2. t.-cz. által megerősített Lipótféle hitlevél 2. §-a is a megelőző fejedelmek által akár magánosoknak, akár valamely bevett vallású egyháznak, plébániának, iskolának tett adományokat, dézsmákat vagy bármely javadalmakat megerősiti; továbbá a magyarországi 1715: 74. 1723: 70, 105. 1790J1: 23, továbbá az erdélyi 1791: 54. törvényczikkek a kegyes alapítványoknak az alapítók szándékához képest leendő érvényesítését és fentartását biztosítják. Végre ezen adományokat és alapítványokat már százados gyakorlat is megerősítette, s így az árvaház javára az elbirtoklás és a kincstár terhére az elévülés esete állott be. Az elősorolt alapítványok tehát fejedelmi joggal rendelt örök alapítványok jogi természetével birván, jelenleg is jogérvényesek, és ennélfogva az ezen alapítványokra fektetett járulékok kiszolgáltatásának kötelezettsége a kincstárt mai nap is terheli, mert: 1. az erdélyi 1848: 6. t.-cz. elrendeli, hogy „dézsma eltöröltetése miatt fizetésüktől megfosztott papok ós minden más egyházi személyek ós a szebeni árva- és lelenczház is káruk kárpótoltatása felől biztosittatnak" ós ezen elvnek megfelelőleg az 1854. június 21-iki úrbéri nyilt parancs alapján a szász papság részére a királyföldi tized kárpótlása fejében több millióra menő