Képviselőházi irományok, 1875. VIII. kötet • 287-371. sz.
Irományszámok - 1875-328. Törvényjavaslat, az uzsora-törvények eltörléséről szóló 1868. évi XXXI. törvényczikk pótlásáról
130 328. szám. viszonyok ismerete a mellett szól, hogy ezen ellenvetéssel mint per-elhuzási eszközzel, valamennyi hanyag adós fogna élni, ezen körülmény már előre is csaknem teljesen bizonyossá teszi, hogy egy ily irányú törvény, a törvénykezésnek egyébként sem eléggé gyors menetét még sokkal lassúbbá tenné, a mi a hitelre ismét csak károsan hatna; mert előre látható, hogy á törvénykezés ez ujabb nehézségét, a legvakmerőbb uzsorások, ujabb előnyök kibányászására használnák fel. A tisztességes tőkepénzes, az ellene a legalaptalanabbul használható „uzsora" ellenvetés megengedése által végkép visszariadna a kölcsönzéstől; mig a gyakorlott uzsorás egyedül maradván a téren: a becsületes tőke versenyétől megszabadulva, e körülményt ismét saját hasznára fordítaná, és már a kölcsönadás alkalmával előre fizettetné meg magának, a beperlós esetére netalán használható ellenvetésnek valamint a per elhúzása lehetőségének magasra csigázott árát. De nem vezetne czélra az 1868: XXXI. törvónyczikk egyszerű eltörlése az által sem, mert az uzsorát a legtöbb esetben nem lehetne bebizonyítani, és igy midőn a törvény szemlátomást s az egész nép tudtával, naponta kijátszatnék, az államhatalom pedig a törvény mindennapi kijátszását eszközlő merényletekkel szemben tehetlennek mutatkoznék: a társadalom mindinkább maga előtt látná az államnak sikertelen küzdelmét a fölötte győzelmeskedő kijátszás fondorlataival. Ezen tény már magában is a legkomolyabb figyelmet érdemli s tartózkodást parancsol oly törvény kez. deményezésénól, melyet érvónyesiteni az államhatalom a legtöbb esetben képtelen. Mindezen complicatiók, mindezen tekintetek egész jelentőségekben foglalkoztatták a kormányt: midőn egyrészről az uzsora pusztításainak tényével, másrészről a pusztítások megakadályozásának vagy enyhítésének nehéz kérdésével szemközt, a czélszerüknek látszó intézkedések javaslatba hozatalára magát felhiva látta. Az iránt több évek tapasztalása után nem volt kétely, hogy a baj mulhatlanul igényli a törvényhozás tevékenységét. Az ország közvéleménye, számtalan törvényhatóság feliratai, igen sok, testület kérelme, az országgyűlés mindkét házában megannyi felszólalások, végre a bajnak és szomorú hatásainak ismerte: lehetlenné tették a kérdés kikerülését, vagy elmellőzését. A jobb idők, kedvező közgazdasági viszonyok bekövetkezésétől függővé tett remények legalább a legközelebbi időben még nem teljesülhetnek, s az uzsorának a pénzconcurrentiája és igy a legtermészetesebb eszköz általi megszűnése vagy mérséklése, fájdalom egyelőre még nem várható. Azon nézetet, mely egyébiránt igen sok követőre talál s mely az 1868 : XXXI. törvényczikk egyszerű megszüntetésétől várja a baj orvoslását: az alulirt -igazságügyminister a fenn emiitett okoknál fogva nem osztja; ily rendszabályt tehát felelősségének érzetében nem mer javaslatba hozni. Ez nemcsak nem enyhitenó, hanem előreláthatólag nagyobbítaná a bajt. Ily helyzetben egy másik módhoz folyamodott a kormány s szűkebb határokat tűzvén ki a törekvéseknek : e szűkebb határok közt vélte feltalálni a baj lehető enyhítését. A. beterjesztett törvényjavaslat „az uzsoratörvényok eltörléséről szóló 1868J: XXXI. törvényczikk pótlásáról" magában foglalja azou intézkedéseket, melyek mig egyrészről az uzsora pusztításainak legveszélyesebb módjai ellen biztosítékot nyujtnak; másrészről azon előnynyel is birnak, hogy kivitelük az állam közegei kezében lévén, gyakorlatilag is teljesen érvényesíthetők. A törvényjavaslat kifejezést ad mindenekelőtt annak, hogy az uzsora, noha azt a törvény nem bünteti, mindazonáltal becsületes, tisztességes kereseti módnak nem tekinthető. Ez okból mindjárt az 1. §-ban eltiltja a törvényjavaslat a közjegyzőket oly okiratok felvételétől, melyekben 10°j o-nál magasabb kamat van kötelezve : a 6-ik §. második alineájában pedig eltiltja a bíróságokat attól: hogy ily egyezmények megkötéséhez hozzájáruljanak. Ezen két intézkedés, ha a törvényjavaslat törvénynyé válik, legalább indirecte kifejezné a törvényhozás nézetét az uzsoráról s határozott kinyilatkoztatását tartalmazná annak, hogy az állam az uzsorát bár nem büntetendő cselekménynek, de mégis oly becstelen cselekedetnek tartja, mely-
