Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
374 286. szám. gyermekeknél egyaránt igen könnyű: azért kell a csábítást szigorúan büntetni, a nélkül, hogy mesterkélten, valamely sajátnemü eröszakot teremtsen a törvény. „életkorának 14. évét be nem töltött." E körül igen könnyen fordulhat elő tévedés. Némely gyermek — már 12 éves korában annyira kifejlettnek látszik, hogy 16—18 évesnek tartható; mások pedig 16—18 éves korukban is oly annyira gyermekded kinézessél bírnak, hogy korukra nézve bárkit is tévedésbe ejtenek. A törvényjavaslat a 14 éven alóli kort: a bűntett tárgyi lényeges criteriumává teszi. Ez tehát kizárja a bűntett esetei közül azt, ha az elcsábított, ezen kort már elérte, habár sokkal fiatalabbnak látszott.' Még azon esetben is kizárja e tény a criminalis felelősséget — ha maga a csábító is azon nézetben volt, hogy az általa elcsábított, nem érte még el 14-ik évét. Fontossággal ' bir azonban a bűnösségre nézve, a csábitónak ellenkező irányú tévedése ; vagyis azon eset, melyben a csábító azt hitte : hogy a leány a kit elcsábított, életének 14. évét, vagy már elérte, vagy hogy azt tul is haladta. Nem szükség különösen kifejteni: hogy a tettes véleménye egymagában nem határoz az ő büntetlensége fölött. Büntető törvényeink ereje igen kétes lenne: ha a tettes egyszerű véleményétől tétetnék függővé az elkövetett tett büntetlensége. Másként áll azonban a dolog: ha a tévedés a külső körülmények valószínű eredménye volt; ha a tettes az oly körülmények által ejtetett tévedésbe, melyek bárkit, vagy legalább a legtöbb ós óvatos embert, könnyen tévedésbe ejtettek volna. Ily esetben a „justus error" jővén közbe, ez igazolja az „ignorantia facti" lételét, a miből a tettes büntetlensége, a törvényjavaslat 81. §-a első bekezdésének rendelkezése folytán — s az ott kifejtetteknél fogva indokolva van. „tisztességes leánynyal u . Ezen- kifejezés nem indokolja annak vizsgálását: vajjön érintetlen volt-e az elcsábított? A kifejezés csak a feslett életű, a köztudomás szerint megromlott hölgyet zárja ki az oltalom alól. Ellenben az, hogy azelőtt nem csábittatott-e már el valaki által: vizsgálat tárgyát nem képezheti. A törvényjavaslat épen ezen okból használja a fentebb kiemelt megjelölést, és mellőz oly kifejezést, mely szorosabb föltételhez kötné a csábító bűnösségét és megbüntetését. A 226. §-hoz. A jelen fejezet fentebbi szakaszaiban meghatározott büntettek miatt, a bűnvádi eljárás csak a sértett fél indítványára (112. §.) indítható meg. Az indítvány azonban nem vonható vissza. A XIV. fejezetnél kezdődnek a magánosok elleni büntettek és vétségek; és azért csakis e fejezetben fordul elő először az eset: hogy a cselekmény üldözhetése — a sértett fél indítványától, illetőleg vádjától van föltételezve.! Az ok, mely miatt az — a jelen esetben történik: világos és szembeötlő. Még az erőszak esetében is a háttérbe vonul az állam büntető érdeke: a családot ért rendkívüli szerencsétlenség előtt, s a családot teszi az eljárás megindításának, vagy mellőzésének urává. De az óvatosság itt is korlátokat von. A törvényjavaslat megengedi: hogy a közvetlenül sértett határozzon a fölött: vájjon meginditandó-e az eljárás'? de ennél tovább nem terjedhet a magánfél joga. Ezen vonalon tul, könnyen üzérkedéssé, zsarolássá fajulna a jog: erre pedig az állam okot és alkalmat nem adhat. A fél indítványozhatja tehát az eljárás megindítását; de ha ezt — a törvényben meghatározott idő alatt tette: ettől fogva a közhatalom lép az előtérbe, s a sértettnek netalán megváltozott szándéka, nem vonja maga után az eljárás megszüntetését. Ez eltérés a 115. §. szabályától, mely eltérés azonban a tapasztalatban találja igazolását.
