Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 361 Francziaországban vita tárgyát képezte: hogy az esetben, ha a tanú hamis vallomást tett, de tettét megbánta, s azt az itélet-hozatal előtt az illetékes hatóságnál feljelentette, a törvény által neki biztositott büntetlenség kiterjed-e a subornátorra is? A párisi semmitőszéknek hosszú gyakorlata — a complieitas elveiből „igen u-ml oldotta meg a kérdést; a legújabb időkben azon­ban változás következett be. A subornatio büntetendő volta, az ösztönzés tényében van; a tanú megbánása és a revocatio nem szünteti meg a bevégzett subornatiót. Ez Hélie nézete is. Carrara, ki szintén idézi a franozia praxist, s ennek ujabbi fordulatát, az előbbit — szemközt a franczia törvény túlságos szigorával, melynek ide vonatkozó része az 1832. évi revisio után is igazságtalan — a mennyiben a hamis tanúval egyenlő büntetéssel bünteti az ösztönzőt, dicséretesnek: az ujabb gyakortatot azonban és Hélié véleményét logicailag igazoltnak mondja. A 214. §-hoz. Nem büntettetik az ezen fejezetben meghatározott, cselekmény ejt miatt az: a) a ki a való megvallása által, büntetendő cselekménynyel vádolta volna magát; b) a ki bűnvádi ügyben jogosítva volt a tanuzást, vagy véleményadást megtagadni, ezen jogára azonban a bíróság által nem figyelmeztetett. Többször volt alkalmunk a jelen fejezet indokolásában a 214. §-t felemliteni. Az intézke­dést, mely ebben tartalmaztatik: a tanuzás és eskü természetéből származónak állitottuk, s kifejez­tük azt is, hogy ha a tanuzás és az eskü megitélésénél más szempont fogadtatnék el: a 214. §. helytelenséget ós elvtelensóget tartalmazna. Ha ugyanis az erkölcsi szempont lenne irányadó: két­ségtelen, hogy ez — megsértetik a hamis tanuzás által, akár lett légyen szabad azt kivenni, akár nem. Hasonlóul áll a dolog a vallási szempont elfogadása esetében. De egészen más alakot nyer a kérdés: az általunk elfogadott alap szempontjából. Az által, hogy a biró oly bizonyítási eszközt vesz fel, melyet neki kivenni nem szabad; ugy szintén azon lényeges föltételek mellőzése által, melyektől a bizonyítók kivehetését függővé teszi a törvény: maga a bizonyíték semmis és érvénytelen lesz; vagyis olyannak tekintendő, mintha az sohasem vétetett volna ki. Ennek következménye az; hogy az ekként kivett tanúvallomást a törvény olyannak tekinti, mintha a tanú ki sem hallgattatott — mintha az esküt letett fél meg nem esküdött volna. Az ily semmis tény — nem zavarhatja meg az állam igazságügyét; és nem lehet tényező arra, hogy a hatóság — vagy különösen a biró valónak nyilatkoztassa azt, a mi egy ily állítás alapján hozatik eléje. Minthogy tehát ezen esetben az igazságügy elleni sérelemről vagy megtáma­dásról szó sem lehet: nincs természetesebb, minthogy büntetendő cselekmény nem foroghat fenn. Substantialis nullitást képez, ha mint tanú oly személy hallgattatott ki, a ki mint ilyen nem lett volna kihallgatható. Ha a nő férje elleni — a gyermek szülője elleni ügyben, a bűntárs bűntársa elleni ügyben tanuzásra szólittatik fel a biró által — és átalában, ha valaki kihallgattatik oly körülményre, melyben a vallomás őt saját bűntettének bevallására kényszeríti — „ed in gene­rálé Vavere esaminato alcuno sovra circonstanze che lo portersero a confessare il proprio delitto" : ez esetben a tanú nem tanú, s következőleg a hamis tanuzás materialis föltótele — a bizonyíték törvényszerűsége hiányozván, a hamis tanuzás büntette nem foroghat fenn. Ezen folyomány — már azon föltételek meghatározásában is benn rejlik, melyeket Feuer­bach a hamis eskü létezhetósére nézve mellőzhetleneknek nyilvánít. „Jeder Meineid ím engeren Sinne setzt voraus einen von einer hierzu berechtigten Obrigkeit abgelegten, an sich rechtsgültigen JEid." Ezek a tudós szavai, a melyekből következik, hogy ha az eskü nem volt — rechtsgültig — törvényszerüleg érvényes, hamis eskü nem foroghat fenn. Carrara, valamint Hélie szintén ezen nézetet védik; ámbár nem tagadható, hogy Nypels és a franczia semmitőszék gyakorlata az ellenkező tételt támogatják. Ez utóbbira nézve mindazon­által megjegyzendő: hogy mérvadó határozatában — a hamis tanuzásnak vallási szempontját emeli KÉPV. H. IE0MÁNY. 1875-78. VII. 46

Next

/
Thumbnails
Contents