Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

356 286. szám. az is, ha nem tudja valónak azt. a mit valónak állit. Az ily állítás objective lehet valótlan vagy való: de a cselekmény egyik esetben sem szűnik meg hamis tanuzást képezni. Schütze ugyan Schwarze, Oppcnhof, és mások ellenében az ellenkezőt állítja: de érvei alig tekinthetők meggyőzőknek. Azon esetekben, melyekben a német btk. a bűntett ismérvéül azt követeli, hogy objective valótlan legyen az állítmány, hanem hogy ezen fölül az állító még azt is tudta legyen, hogy az ellenkező a való: ezen esetekben a criteriumot nem ezen szóval fejezi ki: „wissentlich", hanem mint a hamis vádnál, a 164. §-ban látható, akként fejezi ki: hogy jobb, — valódi tudomása ellenére állit — „wider besseres Wissen. Egészen más szempont alá esik egyébiránt a gondatlanságból elkövetett hamis tanuzás — 211. §. Ez esetben oka van hinni a tanúnak, hogy állítása való. A bűnösség abban áll: hogy annak lehetőségét, hogy tudomása nem helyes, látnia lehetvén, ennek daczára is azt állította, a mit valónak tartott: vagy pedig nem iparkodott magának a valóról meggyőződóst szerezni. Ezen eset meg van különböztetve a 203—210. §§. eseteitől: ez tehát nem esik az előbbiek sanctiója alá. A belga'btk. nem tartalmazza &faux témoigvage-nál „sciement" — tudva — minősítőt; valamint az olasz javaslat sem. A 205. és 206. §§-hoz. A ki polgári ügyben, az ügy lényeges körülményére vonatkozólag hamisan tanúskodik ha vallomását esküvel erősiti meg: 5 évig terjedhető börtönnel, 4000/rtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 206. §. Hd pedig a polgári per tárgyát képező dolog értéke 100 frtot nem halad fölül: a hamis tanuzás büntetése 1 évig terjedhető fogházban és 400 frtig terjedhető pénzbüntetésben állapítandó meg. A 205. §. ellentétben a 203. §-al, nem emlit bíróságot; ennek indoka az. hogy tágabb értelemben a közigazgatási ügyek is polgárjogi ügyeket képeznek. Napjainkban, a midőn mindinkább felismerésre jut annak belátása: hogy a közigazgatás cselekvéseiből származó sérelmek elintézése nem tartozhatik a biróság elé, s hogy erre a mint nem alkalmas a biróság, ugy más részről az ily ügyek fölötti határozati jognak a bírósági hatáskörben hagyása által, a hatalmaknak nem. különválasztása, hanem ellenkezőleg csak confusiója — a közigazgatási hatalomnak, a bírói hatalom alá helyezése eszközöltetik: a legnagyobb helytelenség lenne a hamis tanuzást és hamis esküt csak az esetben vonni büntetés alá, ha az a biróság előtt tétetett le. Ez természetesen oda vezetne, hogy valahányszor a közigazgatás valakit tanuképen kihallgatni szükségesnek lát, vagy valamely fél esküje kikerülhetlennek mutatkozik: mindannyiszor a bíróságot kellene megkeresnie, hogy ezt eszközölje. A fölösleges idő — és munkapazarláson fölül — ez még az által is végtelenül káros lenne, mert a közvetlenség minden előnye elveszne. Ez nem vonatkozozik azon polgári peres vagy büntető — például kihágási ügyekre, melyek czélszerüségi okokból a közigazgatási közegek hatáskörébe utasíttatnak; valamint nem vonatkozik azon ügyekre sem, melyekben az 1868 : 54. t.-cz. 478. §-a szerint, a községi biróság jár el. Ezen természetüknél fogva, s a legszorosabb értelemben mindig igazságügyi — törvénykezési ügyek; ezekben bármely hatósági közeg járjon el, az eljáró mindig mint biróság jár el. Objectiv természete ezen ügyeknek nem változik s nem az ügy veszi fel a közeg természetét, hanem az kölcsönöz ennek egy külön jelleget. Ezen ügyeket illetőleg tehát a 205. §-ban implicite bennfoglalt tágításnak, szüksége nem forgott fenn.