Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

350 286. szám. Azon megrendelőt, a ki nem maga a készítő vagy hamisító, szükségesnek látszott külön megjelölni; mert ha ez elmarad: ez esetben a hamispénz készítője, habár tudja, hogy ő a nála megrendelt hamisítványokat azoknak forgalomba tétele végett készíti: nem lenne a pénzhamisítás bűntettének tettese; minthogy neki nem áll szándékában a hamisítványokat akár közvetve akár közvetlenül a forgalomba tenni — ez utóbbi körülmény pedig lényeges ismérve lévén a pénzhamisítás bűntettének, ő idegen lesz azon szándéktól, mely e bűntettnél megkívántatik. De másrészről a megrendelőt illetőleg azon nehézséggel találkoznánk, hogy ez nem készítvén vagy hamisítván a pénzt, hanem az csak megrendelvén; ennél hiányzanék egy másik essentialis kellók — a készítés vagy eszközlés. A megrendelő tehát nem lenne tettes, a 196. §. világos rendelete szerint, de nem lenne az — az V. fejezetben letett fogalmak szerint sem — hanem ez utóbbi szerint felbujtó lenne. Mind ez kikerültetik az által, hogy a 196. §. 1) ós 2) pontjai — tettesnek nyilvánítják mindazt, a ki a hamisítványokat megrendeli, mind pedig azt, a ki azokat azon tudattal készíti, hogy azok habár más által, a forgalomba tétetni czéloztatnak. Az előbbinek lelkében tevékeny czél, a másik lelkében pedig a tudat, egy és ugyanazon bűntett elkövetésének együttes szellemi tényezőjét képezik; a mi által a pénzhamisítás tettleges létrejötte, s e bűntett mindkét eleme — mindkét tettes együttes elkövetési akaratában gyökerezőnek mutatkozik. Az esetre, ha a megrendelő a forgalombatételt megkezdette, ha azt csak megkísértette is: minden nehézség eloszlik a 74. §. világos rendelete által, melynek szükségessége, ez esetben is ujabb bizonyítékot nyer. A két alany különböző dolusának egymást kiegészítő értelmezése, csak is az esetre nyer gyakorlati fontosságot: ha a forgalombavitel czéljából megrendelt, s elkészített hamispénznek kiadása még nem kiséreltetett meg. A belga megoldás kétségtelenül sokkal egyszerűbb. A belga btk. a kérdést a 66. czikkben intézi el. „Seront punis comme auteurs d'un crime ou d'un délit: Ceux qui par un fait quelconque auront prété pour Vexécution une aide téllé que sa?zs leur assistance le crime ou le délit n'eut pu étre commis. Ha nem csupán az a bünszerző — tettes — a ki a büntettet képező cselekményt végrehajtja: hanem bünszerző az is, a ki a tett véghezvitelénél oly lényeges segélyt nyújt, hogy e nélkül a büntettet nem lehetett volna foganatosítani: igaz, hogy e szerint a pénz készítője is az auctor fogalmába esik, s mint szerző — mint tettes fog büntettetni. De ez mint egy esetben az igazságos büntetés kimérését lehetővé teszi: ugy más esetekben veszélyes lehet; mert a segélyt és a segédet valódi természetéből kivetkőztetvén: önkényileg tettesnek rendeli tekintetni azt, a ki nem volt tettes. De gyakorlatilag véve a kérdést, a legtöbb esetben vita fogna támadni a fölött: vájjon oly nemű volt-e a segély, hogy e nélkül nem lett volna a bűntett végrehajtható ? A mi törvényjavaslatunk kiemeli rendelkezése — melyet egyébiránt Glaser a zürichi javaslat 78. %-ánál indítványozott: megoldja a nehézséget a nélkül, hogy e végett a tettest és segítőt összezavarni s a fogalom erőszakolását el kellene fogadni. „A ki egyetértőleg a hamispénz készítőjével sat. hamis vagy hamisított pénzt annak forgalombahozatala czéljából behoz, átvesz vagy megszerez." A 198. §. a forgalombavitel azon eseteiről intézkedik, melyekben: vagy a hamisítóban nem volt meg a hamisításkor a szándék, hogy a hamisítványokat forgalomba vigye; vagy az, a ki a már kész hamisítványoknak forgalombavitelót czélozza: azoknak sem készítője, sem megrendelője, sem pedig segédje a hamisítónak.