Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

340 286. szám. a távsürgönyt mással közli: ez esetben cselekménye nem a jelen szakasz, hanem a 317. §. rendelete alá esik. A „törvényben meghatározott esetek" alatt azok értetnek, midőn pl. a bűnvádi vagy csődeljárás folyamán, az illető levél vagy sörgöny. törvényesen lefoglaltatván, az arra kijelölt közegnek átadatni rendeltetik. A 195. §-hoz. A jelen fejezetben meghatározott bűntett vagy vétség elkövetői, a fentebb meghatározott büntetéseken fölül hivatalvesztésre is itélendök. E §. a 186—194. §§-ban foglalt valamennyi cselekményre kiterjed, s intézkedése különösebben azon körülményben találja indokolását: mert a közhivatalnok a bizalomra érdemetlenné válik. XI. FEJEZET. Pénzhamisítás. A bűntett, mely a törvényjavaslat XI. Fejezetének tárgyát képezi: a régibb római jogban — a hamisitás átalános fogalma alatt subsumáltatott, s a nevezetes lex Cornelia de falsis — czimü törvénynek esetei közé tartozott. A tudomány haladásával éreztetvén annak szüksége, hogy a büntettek logicai és juridicai ismérveik szerint különböztettessenek meg: ettől fogva, nem a cselekmény elkövetésének módja, hanem a bűntett objectuma vált azon elhatározó tényezővé, mely által mindenik bűntett jelemé és helye megállapittatott. Ezen felosztási alap elfogadásával a fentebb megjelölt lex számos részekre foszlott, s a calumnia, a hamis tanuzás, a hamis eskü, a bűntett koholása kiszakittattak abból s külön csoportban egyesittettek. Nem neveztetett többé falsum-nak, a hazugságok azon hosszú sora, melyek által másnak jóhiszeműsége, nyerészkedési szándékból félrevezettetett: hanem a cselekmény külön criteriuma szerint, vagy sikkasztásnak, vagy csalásnak nyilváníttatott. Természetes, hogy a pénzhamisítás sem maradhatott a falsum csoportjában, s Constantin óta: mint a császár felségjogának bitorlása a „crimen laesae majestatis" esetei közé számíttatott. Különben is ismeretes dolog, hogy a későbbi imperátorok alatt a felségjog megsértésének fogalma mindannak jogositlan használatára kiterjesztetett, a mit a császárok saját joguknak nyivánitottak, s hogy ennek folytán a császárok által viseltetni szokott öltönyöknek mások általi viselése is felségsértési képezett. A pénzhamisítás jogi természetének ezen fogalmazása átment a német jogéletbe, s később átszivárgott a legtöbb európai nemzetek jogéletébe is. Francziaországban — mint Hélie állítja, a római jognak behozatala előtt enyhébb büntetéssel büntettetett. De már IX. Lajos 1202-ik évben rendelte azt halállal és jószágvesztéssel büntettetni. Helie után idézzük Mugard de Vauglas szavait, a ki következőleg indokolja a pénzhamisításnak felségsértéssé minősítését : „Minthogy egyedül a királyt illetheti országában a pénzverés joga, és azon jog, hogy a pénznek valódi értékét meghatározza : ez által szükségszerüleg a felségsértés bűntettét követi el az, a ki a király engedélye nélkül magának pénzverési jogot tulajdonit". (s'arroge) Németországban már a nyolczadik századtól kezdve fel lehet mutatni törvényeket, melyek a hamispénz-verést ezen szempont alá helyezik, s a 0. 0. 0. 111-ik czikke is mint a pénzverési királyi jog megsértését tárgyalja a hamispénz-verést, valamint a pénzhamisítást. A. 0. 0, Theresiana pedig, mely 1768-ban adatott ki. II. E. 63. ez. 9. |-a világosan mondja: „Sind diejenigen, welche Unsere erblandische Miinzen nachschlagen, sammt ihren Gehülfen als Beleidiger Unser Majestát, mit Leib, Lében, Hab und Gut heimgefallen."