Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 307 let: lázadásnak — a szó szoros értelmében s a fogalomnak fentebb adott meghatározása szerint alig tekinthető. Mindazonáltal az ezen szakaszban megjelölt cselekményre, a franczia büntetőtörvénykönyv 92. czikke halálbüntetést állapit meg. nem tévén különbséget, hogy mily czélból szerveztetik a fegyveres erő. A törvény nehéz controversiákra vezetett. Chauveau és Hélie csak azon esetekre vélték a törvényt alkalmazhatónak, ha a fegyveres erő gyűjtése és szervezése, az állam elleni merénylet czéljából történik. Egyik főérvét a nevezett tudósoknak épen a törvény azon helye képezte, a hol a kérdéses intézkedés tartalmaztatik. Egy másik felfogás az ellenkezőt állította s a törvény alatt subsummáltnak nyilvánította azon esetet is, ha nem czéloztatott az állam elleni merénylet. Az első felfogás megfelelt a törvény szellemének, a másik a törvény szószerinti értelmének. i A belga btk. 126. czikke némely csekély módosítással fenni ártott a a jogosiilfin táborozás és besorozás büntethetőségét és az állam belső biztonsága elleni cselekmények fejezetébe foglalta az esetet: mindazonáltal a halálbüntetés helyett 5 évtől 10 évig terjedhető államfogházat rendel. A törvény szövege nem említi a czélt, melyből enrolement történik : a miből az következnék, hogy a büntetés egyaránt alkalmazandó, akár a kormány elleni használat, akár más — például nem ellenséges külhatalom részére való gyűjtés képezte a toborzó czélját. Nypels azonban ellentmond e véleménynek, s a kamarai tanácskozásokból azon eredményre jut: hogy a kérdéses cselekmény csak azon esetben büntetendő, ha az a belga kormány elleni támadás czéljából foganatosittatik vagy kiséreltetik meg. A jurisprudence még nem döntött a törvény értelme fölött: de annyi bizonyos, hogy a szöveg — nem támogatja a tudós tanár nézeteit, s a „pouvoir legitimé'

1 s a „gouvemement" szavak körül a belga senatusban kifejlődött vita csak arra vonatkozott, hogy ki van jogosítva a toborzást megengedni. Az olasz javaslat 125 czikke kizárja ezen vita lehetőségét, világosan kimondván, hogy „fegyveres csapatok toborzása, begyakorlása, vezénylése és vezetése miatt csak az esetben büntettetik a tettes a 125 czikk szerint: ha a cselekmény nem követtetett el a 111., 118., 119., és 120 czikkekben meghatározott czélból (a mi javaslatunk szerint felségsértés vagy hűtlenség czéljából), és ha més büntetendő cselekmény nem forog fenn." A német birodalmi btkönyv szintén a közrend elleni büntettek ós vétségek fejezetében a személyek és a vagyon erőszakos megtámadása végett alakult osoportulás után úgynevezett „Landfriedensbruch" vette fel „a jogtalan toborzást," s e szerint a közbéke elleni büntetendő cselekménynek tekintette azt. Az 1870-ik évi ausztriai javaslat az állam elleni árulás, a fegyveres erő és a népjog elleni bűntettekről szóló fejezetbe foglalta a jogtalan toborzást, s e szerint itt is kifejezést talált e cselekménynek — közvetlenül az állami rendet, a közbékét megtámadó jelleme. Az emiitett példákat követi a jelen törvényjavaslat is, s különösen azon indokoknál fogva, hogy a fegyveres hatalomnak az állam területén eszközlött toborzása -*sés szervezése, közvetlenül érinti az állam nyugalmát és békéjét; hogy tehát ezt állami felhatalmazás nélkül és bármely bevallott vagy titkos czélból senki sem teheti. Az ezen fejezet alá tartozó cselekmények egyik jellemvonása: a közveszóly ; már pedig tagadhatatlan az, hogy fegyveres csapatoknak, nem ismert czélból, s engedély nélküli gyűjtése által: közveszély igen könnyen idéztethetik elő. * • • A 150-ik §-hoz. A csoportidás, melynek czélja : ,1. az országgyűlést, vagy annak valamelyik házát ; 2. a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságokat vagy ezek egyikét; 39*