Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 299 Osak az ujabb korban, midőn az államtudományok terjedésével, az állampolgár kezdett lépni az alattvaló helyébe: vétetett mindinkább tüzetes vizsgálat alá a hűségi szempont, annak jelentősége és kiterjedése. A hűtlenség — a német felfogás szerint az államfő iránt tartozó hűségnek megsértését képezvén: ezen bűntett az eszmének megfelelőleg — külföldi által nem követtethetett el; a mint a porosz Landreeht, sőt a porosz büntetőtörvénykönyv első tervezetei is, nem tekintették a külföldit a Hochverrath alanyának s nálunk még Vuchetich is azt tanitá: „Subjectum huius eriminis (perduellió) potest esse tantum subdüus civitatis Mim, eujm existentiam perditam cupit.

u Sőt a erimen laesae majestatü in specie bűntettnek alanyát illetőleg is azt mondja: „factum dolosum subditi, quo citra perduellionem alio modo Respublica, sive princeps, speciatim quoad vitám, libertatém, honorem ac dignitatem laeditur." Sajátságos, hogy épen a nóta infidelitas-ra vonatkozólag, mely már elnevezésével is mutatja, hogy hűségi viszonyt tételez fel: az alany kérdését teljesen mellőzi a tudós szerző s nem mondja, hogy annak alanya lehet-e külföldi vagy nem. Könnyű kimutatni, hogy Vtichetich-n&k valamint előtte már Bodó-nsk egész felfogása egyszerűen átvételét képezik azon német tudósok felfogásának, a kiknek tanai, nevezett criminalistáink korában uralkodók voltak. A erimen laesae majestatis in genere et specie Carpov-tó\ származik s Böhmer által módosíttatott.. Ezen módositott alakjában fogadta el azt, mint magyar jogi tételt Bodó; mig ellenben Vuchetich a „Pactum Unionis," a „Pactum Constitutionis" és a ,. Pactum subjectionis Civilis" — e három irányú alapszerződéssel — egyenesen Feuerbaehak „VereinigungsVertrag, Unterwerfungs-Vertrag und Verfassungs-Vertrag" theoriáját sajátitá el. Nincs természetesebb és következetesebb valami, mint az, hogy azok, a kik a felségsértésben az állam iránt tartozó hűség violatióját találták s azok, a kik abban az egyesülési, az alávetési és alkotmánymegállapitási szerződés megszegését ismerték fel: nem fogadhatták el e bűntett alanyának azt, a kit a hűségi kötelék nem foglal át, a kik tehát hűséggel nem tartoznak; vagy pedig, a kik a Feuerbach-féle szerződésnek nincsenek alávetve — t. i. a külföldiek. De másrészről szintén semmi sem természetesebb, mint az, hogy midőn e felfogással ellenkezőleg, az uj büntetőtörvénykönyvek, összhangzásban a jogtudomány mai megállapításaival, a külföldieket is a Hochverrath alanyaivá teszik s mindenik állam egyenlően bünteti azon külföldit vagy beföldit, a ki ő ellene bármelyikét követi el azon cselekményeknek, melyek a mi törvényjavaslatunk 125. ós 126. §§-ban meghatározvák: hogy ugyanakkor azon cselekményekre vonatkozólag, melyek a 140., 141. és 142. §§-ban említtetnek, mindenütt a sértett állam honosságától tóteleztetik fel a rendes büntetés alkalmazhatása. B nagyfontosságú változás indoka az alapfelfogás tisztultában rejlik, melynek közvetlen és szükségszerű következménye, hogy a felségsértésben nem büntettetik többé a hűség megsértése ; mig ellenben az, a mit a németek Landesverrath-nak neveznek s a mi a franczia, belga és az olasz törvények szerint, az állam külbiztonsága elleni delictumot képez s a mit a mi 1843-ik évi törvényjavaslatunkkal összhangzásban a jelen javaslat is hűtlenségnek nevez: alapját és eszményi lételemét, a haza iránti kötelesség bűnös megszegésében leli. De ebből következik egyszersmind az is: hogy az ok, mely a most kiemelt, lényeges különbséget eredményezte, képezi egyszersmind az állam elleni merényletek e két csoportja közt a válaszvonalat is, azon két különös caracteristicus jellemvonást, mely az egyiket a másiktól megkülönbözteti. Az államnak joga van saját létét, alapintézményeit és integritását, az erőszakos megtámadás ellen oltalmazni; tehát joga van megbüntetni mindazokat, a kik ezek bármelyikét erőszakosan megtámadják. Az államnak, mint külön' terület és saját szerves intézményei által alkotott önálló individualitásnak védelmi joga: ez képezi a helyesen felfogott felségsértés jogalapját; ellentétben a régi felfogással, melv, mint kiemeltetett — a jogalapot a hűség violatiójából származtatta; kül38*