Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-256. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről
18 256. szám. 53. § A behajtás fokozatai: a megintés, a zálogolás, az árverés. Az évnegyed második havának második felében a községi közegek, illetőleg a kir. adóhivatalok által kiállított hátraléki kimutatások alapján: a) a községek elöljárói (városok polgármesterei) a községnél (községi és városi adóhivatalnál) fizető adózókat hirdetmény utján és egyúttal ezen adózók közül azokat, kiknek évnegyedi tartozásuk 10 forintnál nagyobb, egyenként Írásbeli megintés utján ; b) a járási szolgabirák a kir. adóhivatalnál fizető adózókat egyenként Írásbeli megintés utján hívják fel hátralékaik befizetésére. Azok ellen, kik adótartozásukat az évnegyed második hava végéig le nem fizetik, az évnegyed harmadik havában a zálogolási eljárás alkalmazandó. A zálogolás tárgyát képezik az adózónak összes készpénz-jövedelmei, követelései, ingó és ingatlan vagyona, ez utóbbi azonban csak azon esetben, midőn a hátralékosnak semmi néven nevezendő ingó vagyona vagy jövedelme nincsen. Ha a zálogolás napját követő 15 nap alatt a behajtandó hátralék járulékaival együtt le nem fizettetik, a lefoglalt ingó javak nyilvános árverés utján eladandók. A zálogolásnál és árverésnél követendő eljárást szabályozzák az alább következő 54., 55., 56., 57. és 58. §§-ok. 54. §. Az ingók lezálogolásánál a következő eljárás követendő: 1. A zálogolást-teljesitő a végrehajtás helyére megy, ott két becsüs közbejöttével a tulajdonosnak vagy megbízottjának, vagy ezek. távollétében két tanúnak jelenlétében az adóhátralékosnak ingó vagyonából annyit foglal le zálogul, mennyi az adóhátralék és az 56. §. értelmében járó adóbehajtási illetékek fedezésére kívántatik. 2. Mindenekelőtt az adózónak készpénz-jövedelmei és pénzbeli követelései foglalandók le és a megtörtént foglalásról az illetők azon felhívással értesitendők, hogy a lefoglalt összeget esedékessége napján ne az adózónak, hanem az értesitvényben megnevezett pénztárnak fizessék. Ha az illető ezen értesítvén y vétele után a lefoglalt összeget a hátralékosnak vagy bárki másnak kifizeti, a végrehajtás a letiltott összeg erejéig ő ellene intézhető. 3. A 2-ik pontban említett jövedelmek hiányában, a könnyen pénzzé tehető ingóságok foglalandók le, elvül tűzetvén ki, hogy az adóhátralék az adó-kötelezettre nézve minél kevésbé sértő és kártékony módon biztosíttassák, nevezetesen: hogy oly tárgyak, melyeknek eladása által az adókötelezettnek nagyobb kár okoztatnék, mintsem az adóhátralék fedezésére elkerülhetlenül szükséges, a mennyire lehet, megkíméltessenek s a kéznél levő tárgyak közül mindig azok foglaltassanak le, melyeket az adózó maga jelöl ki, feltéve: hogy e tárgyak egyszersmind könnyen el is adhatók. 4. A zálogolás alól azonban kivétetnek: a) a végrehajtást szenvedőnek és családjának szükséges ágy ós ágynemű; b) ugyanazoknak szükséges öltözéke; c) az egyetlen vagy utolsó darab haszon-marha és annak egyhavi takarmánya; d) a földmivelésre szükséges eszközök; e) a gazdaság folytatására nélkülözhetlen igás-marha; f) az adózónak ipar üzésére, vagy a napszámosnak munkájára nélkülözhetlen műszerei; illetőleg
