Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-274. Törvényjavaslat a kisebb városi törvényhatóságok megszüntetéséről

218 274. szám. Melléklet a 274. számú irományhoz. Indokolás a kisebb városi törvényhatóságok megszüntetéséről szóló törvényjavaslathoz. A •]. alatt mellékelt kimutatás szerint 72-re megy azon városok száma, a melyek mint önálló törvényhatóságok a ministeriummal közvetlenül érintkeznek. Mióta a közigazgatás czé'szerübb rendezése foglalkoztatja a közvéleményt, azt lehet mondani, hogy mindenki belátta, miszerint ily módon sokszorosítani a központi kormány teendőit, ennyi — részben igen kis — törvényhatóság által eldarabolttá tenni a közigazgatási területeket, sem a közigazgatás, sem az annyira szükséges takarékosság szempontjából nem ezélszerü. Az ez iránt minden oldalról nyilvánult nézetek leginkább csak arra nézve tértek el egymástól, hogy hol vonassék a határ, a melytől kezdve a városok külön törvényhatósági jogosultsága megszűnjék. Készemről nem kívántam ez irányban tulszigoru lenni s épen ezért mindazon^ városokat, a melyek eddig külön törvényhatóságot képeztek, meg akarom hagyni ezen minőségükben, ha az utolsó népszámlálás szerint 12,000 lakosnál többet számlálnak. Megengedem, hogy itt talán tovább is lehetett volna menni, de azt gondolom, hogy az élvezett jogokat nem kell az okvetlen szükség követelményén túl is megszorítani. Tudom azt is, hogy a népesség száma nem az egyedüli tényező, a melytől egy városnak arra való képessége függ, hogy külön törvényhatóság legyen; de utoljára is kell az állampolgárok egy bizonyos számának érdeke arra, hogy afe államnak miattok különös költekezését igazolja, azon városok pedig, a melyek ezen számú lakossággal nem bírnak ugyan, de értelmiség és vagyon tekintetében kiváló állást foglalnak el, lényegileg nem veszítenek, midőn az ezen törvényjavaslatban kifejezett feltótelek mellett rendezett tanácsú városokká lesznek. Ismert előttem azon ellenvetés, mely a kisebb városi törvényhatóságok megszüntetése és a megyékbe való bekebelezése ellen több oldalról felhozatik s mely abban áll, hogy azon kirivó ellentétek, melyek a megyei ós városi lakosság között ugy politikai, mint társadalmi tekintetben léteznek, az egyesítést czélzó törvény czélszerüségót kétségessé teszik s annak hatását veszélyesül tüntetik fel. Nem akarom vitatni, mennyiben van vagy mennyiben nincs ezen állitásnak alapja, de érzem, hogy ha részben létezik is amaz ellentét, a feladat nem az, hogy az állandósittassók, de ellenkezőleg az, hogy elenyósztessék s hogy ezen két elem a lehetőségig összeforrasztassék, mi csakis az által érhető el, ha a mindennapi életben összemüködnek s ennek folytán közös érdekeik származnak; de különben is ezen javaslat, midőn az ily városok vagyonának kezelésére nézve az eddigi viszonyt a kormánynyal szemben fentartja, gondoskodik arról, hogy elhárittassaiiak azon okok, a melyek a városok részéről a féltékenységet leginkább felébreszthetnék s az ellentétes érdekek összeütközését előidézhetnék.