Képviselőházi irományok, 1875. VI. kötet • 200-255. sz.
Irományszámok - 1875-207. Törvényjavaslat, a dohányjövedékről szóló1868. évi XIV-ik t-cz. és az érvényben lévő dohányjövedéki szabályok némely intézkedéseinek módositásáról
56 207. szám. 4. §. A volt határőrvidéken még fennálló házközösségek számára saját használatra való dohánytermelésre az engedély a házfőnök nevére állitandó ki s az engedélyezendő tér tekintetében fennálló azon szabály, mely szerint oly házközösségnek, melyhez tiz férfinél kevesebb tartozik, negyven; oly házközösségnek, melyben a férfiak száma tiztől húszig terjed, nyolozvan; a hol pedig húsz férfinél több van, száz D öl adandó, fentartatik. Ha valamely házközösség feloszlik, az abból kiváló egyes családok részére, a saját használatra való dohány-termelési tér az 1868. évi XIV. törvényezikk 6. §-a szerint lesz kiszabandó. ' >•§. . A saját használatra való dohány-termelésről szóló engedély-okmány csakis a termelésre következő év végéig szolgál fedezetül a dohány-termelésre engedélylyel biró termesztőnek, a birtokában levő saját termeléséből származó dohánykészletre nézve. Az tehát, ki ez időhatáron tul tart dohányt az előbbi év terméséből, azt a mennyiség megjelölésével az illetékes községi elöljáróságnak még a határidő eltelte előtt szóval vagy Írásban bejelenteni tartozik, az elöljáróság ezen körülményről annak valósága felderítése mellett a pénzügyi igazgatóságnak haladéktalanul Írásbeli jelentést tenni köteles, mire a pénzügyigazgatóság, ha oly bebizonyított körülmények fenn nem forognak, melyek a termelő azon állítását, hogy a feljelentett dohánykészlet annak előbbi évi terméséből származik, megczáfolják, a dohány elfogyasztására további határidőt szab ki. Ellenkező esetben, ha tudniillik a bejelentés elmulasztatott, a határidő lefolyása után talált dohány, mint jogtalanul birtoklott, jövedéki eljárás alá vétetik. 6. §. A kincstár számára beszállított vagy külkeréfekedésre termelt dohányból, az 1868-ik évi XIV. törvényezikk 8. §-ában megjelölt egyének részére meghagyandó dohány-mennyiség az 1876. termelési évtől kezdve, fejenkint tiz kilogrammban, az ezen dohányért fizetendő fogyasztási illeték pedig, minden fél kilogramm (ötszáz gramm) után harmincz krajezárban állapittatik meg. Ezen dohány tekintetében a fennidózett törvény folytán kiállított igazolási okmányok érvénye azoknak keltétől egy egész évre terjed ki. V. §. A községi elöljárók kötelesek a náluk benyújtott termelési bejelentéseket az azokban foglalt adatok szerint megvizsgálni, a mint azok a kincstár számára, kivitelre, vagy saját használatra szólnak, külön-külön jegyzékbe azonnal bevezetni ós minden hó végével, (a január hóban beadottakat pedig legfeljebb február hó 4-éig), a kincstár számára tett bejelentéseket az illetékes dohánybeváltó felügyelőséghez, a kivitelre és a saját használatra szóló bejelentéseket pedig a pénzügyi igazgatósághoz (felügyelőséghez) a jegyzék tisztázata kíséretében beküldeni. Ezen beküldés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése, avagy a bejelentések megváltoztatása az azokban foglalt adatok kihagyása, vagy kitörlése által vagy az azokban foglalt valótlan adatok bizonyítása, 5 forinttól 100 forintig terjedő rendszegési birsággal fog fenyíttetni; ugyanezen birsággal fenyíttetnek azon községi elöljárók, kik az 1868. évi XIV. törvényezikk 12-ik §-ában és jelen törvény 5-ik §-ában a saját használatra való dohánytermelés körül rájuk ruházott teendőket nem teljesitik.
