Képviselőházi irományok, 1875. VI. kötet • 200-255. sz.
Irományszámok - 1875-218. Törvényjavaslat a magyar földhitelintézet alapszabályainak az 1875. évi XXXVII. törvényczikk néhány szakaszától eltérő intézkedéseinek beczikkelyezéséről
132 218. szám. Az intézetnek ezen kölcsönei már jelenleg megközelítik az 50 milliót, adósainak ós igy a tulajdonképeni szövetkezeti tagok száma pedig az ötezret. Az egyes adós csak addig marad az intézet tagja, mig adósságát visszafizeti s ennélfogva a tagok létszáma évenkint százakkal változik, részesedésök pedig az intézet vagyonából csupán passiv lehet, t. i. csak azon esetre szorítkozik, ha a kölcsönös egyetemleges jótállásánál fogva veszteségeket kellene pótolni. Első tekintetre tehát látható, hogy a magyar földhitelintézet szervezete gyökeresen különbözik az országban létező minden más hitelszövetkezet szervezésétől és hogy czélja nem nyereségre, hanem tisztán az ország földhitelének emelésére van irányozva. Ebből kiindulva, világosan kitűnik, hogy ezen intézet külön szervezete és az abban letett különös garantiák még azontúl is szükségképen fenntartandók, a mennyiben talán a kereskedelmi törvénynek szövetkezetekről szóló keretébe minden irányban bele nem illeszthetők volnának is. Ugyanis az összes adósok mint a szövetkezet tagjai már nagy számuknál fogva sem képezhetik közvetlenül az intézet közgyűlését, mert ily népes gyülekezet, a melynek tagjai egy 5,000 • mértföldnyi terület legkülönbözőbb pontjairól jönnének össze és egymást épen oly kevéssé ismerik, mint a fővárosi viszonyokat és a pénzpiacz helyzetét, oly fontos teendőkkel, mint például az igazgatóságnak alkalmas egyének által leendő betöltésével, ügyviteli szabályok megállapításával, az alapszabályok korlátlan módosításával, a mérleg részletes megállapításával stb., alig bizható meg. Ezen formai nehézséghez járul még az is, hogy azon esetre, ha a főleg adósokból álló közgyűlésre bízatnék minden további ellenőrzés nélkül az intézet sorsa feletti elhatározás, ha közvetlenül az adósok többségének egyenes utasításától függne az igazgatóság, ha ennek tagjait közvetlenül csak az adósok közgyűlése választaná meg és mozdítaná el, könnyen képzelhető volna azon lehetőség, hogy a közgyűlés érdeke ellentétbe juthatna az alapitóknak és az egész intézet érdekeivel és hogy ennélfogva lehetlenné tétetnék az igazgatóságnak okvetlenül követelt erélye és szigora. Ezen itt jelzett nehézségek és veszélyek elhárítása szempontjából szükségesnek mutatkozik, hogy a magyar földhitelintézetnek azon szervezeti alapelvei, melyek alapszabályaiban le vannak téve és melyek czélszerüsége az évek hosszú sora alatt bebizonyult, jövőben is fentartassék és hogy ezen intézet részére ugy a közgyűlés alakítása, az alapitóknak biztosított külön befolyására vonatkozó alapszabályi intézkedések ezentúl is érvényben tartassanak, nemkülönben, hogy a kereskedelmi törvényben a felügyelő bizottságokra ruházott hatáskör mellett, a magyar földhitelintézet felügyelő bizottságának a törvényjavaslat 3. §-ában érintett jogai, melyek már az intézet alapszerkezetében találták a viszonyok által indokolt kifejezésüket, jövőben is tartassanak fenn. Miután végre a magyar államkincstár az intézet alapításához egy félmillióval hozzájárult és az intézet az állam-nyereménykölcsön tartalékalapját az évek hosszú során át fogja kezelni, nemcsak a magyar földhitelintézet országos jellegének fen tartása tekintetében, hanem a kincstári érdekek biztosítása végett is szükséges, hogy a kormány eddigi befolyását ezen intézetnél ezentúl is gyakorolhassa, az intézeti alapszabályok netaláni megváltoztatásához hozzájárulhasson ós annak kezelése felett kormánybiztos által őrködhessék. Az itt felsorolt okoknál fogva szerencsém van az említett törvényjavaslatot a tisztelt képviselőháznak elfogadás végett bemutatni. Budapesten, 1876. márezius hó 11-én. Br. Simonyi Lajos s. k.
