Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-192. Az igazságügyi bizottság jelentése, a váltó-törvényről szóló törvényjavaslat tárgyában

192. szám. 71 ség eredménye ; a váltót pedig ily esetekben is érvényességétől megfosztani, az igazsággal összeegyeztethető nem volna. A forgatmányról intézkedő 10. §. oda lett módosítva, hogy a forgatmány mindig a váltó hátára vezetendő. Az igazságügyi bizottság a forgatmány kellékeinek meghatározásánál azon szempontból indulva ki, hogy a váltó hivatása, miszerint az kózről-kézre forogjon, elfogadta a javaslat azon álláspontját, mely az üres forgatmányt érvényesnek ismeri el. De ép ezért szükségesnek tartotta oly irányban intézkedni, hogy a forgatmányok sorrendje antidatálások által meg ne változtathassák, mert a forgatmányok sorrendje az, mely a viszkereseti jog ós kötelezettség alapját képezi. A 14. §-nál, mely a lejárat utáni forgatmányról intézkedik, szükógesnek mutatkozott annak meghatározása, hogy a későbbi forgatók mely időpontig legyenek kötelezve. A bizottság javaslata a lejárat utáni forgatók kötelezettségét az első forgatmány keltétől számitandó két évre szorította, ha azonban az elfogadó kötelezettsége rövidebb idő alatt évülne el, ezen rövidebb idő szab határt az elfogadók elleni viszkeresetnek, miután az elfogadó kötelezettségének elenyészte, a dolog természetéből kifolyólag maga után vonja a forgatók elleni viszkereseti jog megszűnését is. A 28. §-nál azon módositás tétetett, hogy a biztositási viszkereset folytán nyújtott biztositók visszaadandó, ha az illető előző ellen a váltó lejáratától számitva egy óv alatt fizetési viszkereset nem indittatik. Miután az adott biztositék nemcsak a biztosítékot követelőnek, hanem váltó-utódainak is szolgál biztositókul, szükséges volt a biztositék lekötöttségének végső határidejét megállapítani. A 43. §., mely a telepitett váltókról szól, oda módosíttatott, hogy azon telepitett váltók megóvatolása, a melyen az elfogadó telepesként önmagát jelölte ki, az elfogadó elleni kereset fennem szükséges. Az elfogadó és a telepes között többnyire ugyanazon viszony forog fenn, mint a váltókibocsátó és az intézvónyezett között és a váltó-elfogadó joggal követelheti a tulajdonostól, hogy a váltót lejáratkor a telepesnél bemutassa, kinek az elfogadó, fedezetet nyújtani köteles. Ha azonban az elfogadó telepesnek önmagát jelöli ki, akkor csak a váltótulajdonos és az intézvónyezett állanak szemben egymással ós nem létezik semmi indok a kereseti jog fentartását a váltó megóvatolásától függővé tenni. A 67—70. §§. a váltókezességre vonatkozólag uj intézkedéseket tartalmaznak. Hazánkban a váltókezesség oly gyakori alakja a váltói kötelezettség megerősítésének, hogy az igazságügyi bizottság elkerülhetetlennek találta, a kezesség kelléket és következményeit a beterjesztett törvényjavaslatban meghatározni. A bizottság azon szempontból indult ki, hogy a kezesség, mint minden váltóbeli kötelezettség, csak magára a váltóra vezetett nyilatkozat által vállalható el jogérvényesen, hogy a kezes, mint egyetemleges adóstárs akkor is felelős ha az, kiért kezességet vállalt, szenvedő váltóképességgel nem bir, hogy végre a kezes fizetés esetén annak jogaiba lép, kiért kötelezettséget vállalt. Ezen a dolog természetéből folyó intézkedések bővebb indokolást nem igényelnek. A 78—80. §§-ok a váltómegsemmisitési eljárást kimerítőbben szabályozzák. A fennidézett szakaszok megállapítják, hogy az elveszett váltó tulaldonosa kötelezve van a váltó. lényeges tartalmát kitüntetni és annak elveszését valószínűvé tenni, nehogy a váltó-összeg letiltása szemlátomást jogosulatlan igények alapján történhessék meg. Ha a hirdetményi határidő letelte előtt a váltó-birtokos jelentkezik, a tulajdonos igényeinek érvényesítésével a rendes perutra utasítandó, mert a váltó-biróság hatásköréhez csak a váltóból folyó jogok és kötelezettségek megbirálása, nem pedig a tulajdonos és birtokos közötti vitás kérdés eldöntése tartozhatik. Ha ellenben tettleges birtokosul senki nem jelentkezett, a birói határozat által tulajdonosul elismert személy jogosítva van attól, kire a váltó elfogadását bebizonyíthatja, a váltó fizetését váltói utón követelni, miután a megsemmisítési eljárás felett hozott határozat a váltó tulajdonjogát pótolja.