Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-192. Az igazságügyi bizottság jelentése, a váltó-törvényről szóló törvényjavaslat tárgyában

192. szám. 69 102. szám. Az igazságügyi bizottság jelentése, a váltó-törvényről szóló törvényjavaslat tárgyában. Az 1839—40-iki országgyűlésen hozott váltótörvény codiíicationalis alkotásaink egyik legsikerültebbike, melyről ha keletkezésének időpontját, kereskedelmi ós hitelforgalmi viszonyaink akkori fejletlenségét és azon nehézségeket veszszük tekintetbe, melyekkel egy úttörő törvény alkotása mindig összekötve van, csak a legnagyobb elismeréssel emlékezhetünk meg akkor is, midőn a kereskedelem és ipar fejlődése a gyökeresen átalakult hitel- és forgalmi viszonyok ezen törvény megváltoztatását elkerülhetlenné teszik. De bármily kitűnő helyet foglalt el az 1840. évben életbe léptetett „Magyar váltótörvény" az akkori törvényalkotások között, a hitel- és forgalmi viszonyok ezen idő óta oly óriási átalakuláson mentek át, a közlekedési eszközök szaporodása oly sürü és élénk érintkezést szült a külföldi államokkal, hogy a közgazdasági érdekek megsértése nélkül nem mellőzhetjük többé a reformot azon intézmény terén, melynek feladata a világ-forgalom közvetitése, a kereskedelmi összeköttetés előmozditása, — mely első sorban van hivatva a hitelviszonyok fejlődését követni, azok szükségleteit kielégiteni. Az igazságügyi bizottság ezen szempontból indulva ki, csak helyeselheti azt, hogy az igazságügyminister a hitelforgalom szükségleteinek megfelelendő, oly törvényjavaslatot terjesztett be, mely nem a jelenleg érvényben lévő váltótörvény hiányainak javítására szorítkozik, hanem a váltó nemzetközi jelentőségét tartva szem előtt, a váltótörvényt azon államok váltótörvényeivel kivánja hason alapon szervezni, melyekkel hazánk sürü kereskedelmi ós forgalmi összeköttetésben áll. A kereskedelem és forgalom szükségletei minden nemzetnél ugyanazon feltételeken és alapokon nyugszanak, miből kifolyólag az azokat közvetítő intézmények, melyek között a váltó az első helyet foglalja el, nem a nemzeti elszigeteltség alapján, hanem a nemzetközi érdekek szemügyrevótelével alkothatók csak helyesen. A nemzetközi forgalom bölcsője a váltónak, mely mint a hitel legegyszerűbb eszköze, országok sőt világrészek kereskedését közvetíti és ép azért arra törekszik, hogy érvényessége minden országban egyenlő elvek szerint ismertessék el. Az Európában jelenleg érvényben lévő váltótörvények két csoportra oszolnak, melyek egyike az 1807-ben alkotott franczia „code de commerce," másika pedig a „közönséges német váltó rendszabály" intézkedéseit követi. A code de commerce-nek a váltótörvényre vonatkozó intézkedései annyira elavultak, hogy magában Francziaországban elevenen éreztetik a számos novellával pótolt törvény megváltoztatásának szükségessége. Ellenben a közönséges német váltó-rendszabály a jelenleg érvényben lévő váltótörvények között a legkitűnőbb és annak recipiálását nemcsak ezen tör-