Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-188. Törvényjavaslat, a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről

62 188. szám. 188* 'szám. Törvényjavaslat, a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről. (A képviselőház által elfogadott szerkezet.) I. FEJEZET. Az Írásbeli magán-végrendeletekröl. Az írásbeli magán-végrendelet érvényességéhez: a) ha a végrendelet az örökhagyó által egész terjedelemben íratott és aláíratott, két tanú ; b) minden egyéb esetben négy tanú kívántatik. 2- %• Azok, a kik 18. évüket be nem töltötték; továbbá a vakok, siketek ós némák; vagy akik eszük használatától megfosztva vannak; végre a kik hamis eskü vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerejüleg elitéltettek, írásbeli magán-végrendeletnél tanuk nem lehetnek. 3. §. A tanuknak a végrendelkezésnél együttesen jelen lenni és annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt, képességgel bírni kell. 4. §• Az 1-ső §. a) pontja esetében a tanuk közül legalább egynek, a b) pont esetében pedig legalább kettőnek irni és olvasni tudni és a végrendeletet tanu-minőségben önkezűleg aláírni kell. Az irni nem tudó tanú az okiratot kézjegyével látja el s nevét az irni tudó tanú, mint névaláíró iria alá. 5. §: Az 1-ső §. a) pontja esetében, továbbá akkor is, ha az olvasni és irni tudó végrendelkező a végrendeletet nem önkezűleg irta, hanem csak aláirta: a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniük nem szükséges, hanem elégséges, ha a végrendelkező együttes jelenlétükben és általok értett nyelven kijelenti, miként az okirat az ő végrendeletét tartalmazza; azt előttük aláírja vagy már előbb általa önkezűleg aláírtnak elismeri, és az, hogy ez megtörtént, magán az okiraton, nem pedig annak boritékán, a tanuk által igazoltatik. 6. §. Ha a végrendelkező olvasni és irni nem tud vagy más körülmény miatt végrendeletét önkezűleg alá nem írhatja, a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniök kell s e végből szükséges, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvet értsék; hogy a végrendelet tartalma a végrendelkező és tanuk együttes jelenlétében, az irni és olvasni tudó tanuk egyike által érthetően felolvastassák, hogy ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, hogy az okiratra a végrendelkező nevét az olvasni és irni tudó tanuk egyike aláirja, a végrendelkező pedig kézjegyével ellássa és hogy ezeknek megtörténte magán az okiraton, nem pedig annak boritékán, a tanuk által igazoltassák.