Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-185. Törvényjavaslat a m. kir. budapesi egyetem tulajdonához tartozott körmöczi papirgyár és háromszlécsi uradalom eladásának beczikkelyezése tárgyában
56 185. szám. adományozott, Liptőmegyének alsó- felső- és közép-községei határában fekvő uradalom, az úrbéri szolgálmányok elvesztése s egyéb helyi viszonyoknál fogva évek során át felette csekély jövedelmet szolgáltattak az egyetemi alapnak, oly csekélyét, mely a jószág tőke-értékével mi helyes arányban sem állt. A mondott uradalom, mely a helyesbitett törzskönyvek szerint 17 hold belsőségből, 135 1 — hold agyagos, részben nedves homokköves talajú szántóföldből 27~ hold rétből s az uradalom és a község által közösen használt 1504^ hold erdőből vagyis összesen 1684^| holdból áll, melyen 9 épület áll s melyhez egy italmérési s egy vadászati jog tartozik, 10 évi átlagban a zárszámadások tanúsága szerint, csakis évi 352 frt 80 krt jövedelmezett. Mig t. i gazdászati ágazatnál az italmérési jövedelem betudásával s az adó és épületfentartási és kegyúri terhek levonása után évi 1406 frt 22 kr. tiszta jövedelem mutatkozott, addig a fajzási szolgalommal terhelt erdők 10 évi átlagban évi 1053 frt 42 kr. veszteséggel kezeltettek. A közönséggel közösen használt erdőknél mutatkozó kezelési veszteség oka azon körülményben rejlik, hogy az állabokból fiatalságánál fogva s a korábbi időkből származott s a községbéliek által minden óvó intézkedések daczára, de az illető hatóságok által kellő szigorral soha sem büntetett, nagymérvű erdörongálások folytán, még legalább is 20 éven át nem lesz az uradalmi erdőn az okszerű erdőgazdászat szabályai szerint várható fa; s igy ezen erdő nemcsak mi jövedelmet sem fogna hajtani, sőt a jelentékeny adókezelés és kegyúri terhek folytán évek hosszú sora alatt csakis veszteséggel lenne kezelhető. — Ehhez járul, hogy ezen birtoknak úrbéri rendezése, illetőleg az erdő és legelő elkülönitése s az uradalomnak jutandó tiszta birtok tagositása barátságos utón több izben megkisértetett ugyan,, de nem sikerült, ugy hogy ezen rendezési müvelet csakis per utján lenne foganatositható. A rendezésnek törvény utjáni eszközlése nemcsak jelentékeny költségekkel járna, de az ottani helyi viszonyoknál fogva hosszabb időt igényelne s még azon esetben is, ha az a kihasitás által az uradalom részére kedvezően fejeztetnék be: az uradalom a háromszlécsi határban alig kapna annyi szántóföldet, hogy azon okszerű gazdálkodást előnynyel folytathasson, mig az uradalom kizárólagos birtokába kerülendett mintegy 513 holdnyi csekély erdőrész a fenn ecsetelt körülményeknél fogva évek során keresztül, nemcsak mitsem jövedelmezne, sőt az adó, a kegyúri tartozások s a kezelési költségeken tul az erdő faállományának ujbólitása czéljából eszközlendő munkálatok a talaj soványsága, az erdők hegyes fekvése és az éghajlat ridegségénól fogva jelentékeny tőkék beruházását igényelné, melyek kamatozása az esélynek kitett ujbólitási műveletek sikerültétől függvén, fölötte kétséges s csakis 20—30 év múlva lenne reménylhető. Ily körülmények között ezen uradalomnak az alap részére további megtartása az alap érdekében kivánatos nem lévén, — s ép ezen viszonyok folytán; jelesen pedig az uradalom tagositatlan volta miatt alig lévén arra kilátás, hogy azt illő áron más, mint a község megvehesse, melynek részéről az uradalmi b'rtok megvásárlására 40,000 frt vételár mellett ajánlat is tétetett, nem látszott tanácsosnak, jóllehet az ajánlott vételár a birtok valódi értókét meg nem ütötte, a község ajánlatát egyszerűen visszautasitani, de az alap jól megfontolt érdekében kívánatosnak találtatott nagyobb vételár kieszközlésónek reményében a községgel alkudozásokba bocsátkozni. Az e végre a helyszínére kiküldött ministeri biztos Gradwohl Ede osztálytanácsos tapintatos eljárásának sikerült is 1875. évi május 30-án a helyszinén a községeket eredeti ajánlatuknál jelentékenyen kedvezőbb vételárnak beigórósére bírni, minek következtében nevezett községekkel 1875. jun. hó l-jén az adásvevési szerződés meg is köttetett. Ezen szerződós értelmében fenjelzett uradalmi birtok 1875. okt. 1-től kezdve a nevezett községeknek birtokába bocsáttatnék át, melyek viszont a 61,000 osztrák értékű forintban megállapított vetelárt 12 évi részletekben s időközbeni 6'jo-os kamatfizetés kötelezettsége mellett tartoi ,
