Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 157 egy meghatározott rendszer követtessék az egyes cselekményeknek fejezetenkénti beosztása és a fejezetek sorrendje tekintetében. A különböző rendszerek között, melyek ez irányban követhetők, a leggyakorlatiabb az, mely az átaíános rész után mindegyik büntetendő cselekménynek helyét az általa sértett tárgy szerint jelöli ki, s azon főbb jelleget, mely több, habár külön bűntett és vétség közös jellegét képezi, veszi az egyes fejezetek egymásutánjára nézve irányul. Ez azonban mindig csak viszonylagos értelemben értendő, s törvénykönyvben csak is igy vihető keresztül. A törvénykészitésnél nem szabad feledni, mit a legkitűnőbb tudósok egyike — Rossi mond: „A torvénykészitők gyakran elfeledik: hogy rendszeres felosztásaik kitűnők lehetnek ugyan a tankönyvben, de kevésbé hasznosak törvénykönyvben." Könnyű volna kimutatni, hogy a rendszer tulfeszitése és a gyakorlati czéloknak valamely elméletileg talán következetesebb, helyesebb rendszer alá rendelése, káros eredményekre vezet; de azért a rendszer tulfeszitése és a rendszeretlenség közt mégis nagy a különbség. Tulfeszitése volna a rendszernek, ha például a közokirat hamisítása — azon, bár igen lényeges mozzanatánál fogva, hogy ezen bűntett által a közhatóságok és a közintézmények hitelében helyezett bizalom támadtatik meg, és igy kiválólag a közönség ellen irányzott merénylet jellegével bir: ez okból a közbün- • tettek közé vétetnék fel. A ki ezt javasolná, az elfeledné, hogy a magánokirat hamisítása oly közel rokonságban van a közokirat hamisításával, hogy egyik nem helyezhető a közbüntettek sorába a jelen törvényjavaslat Xl-ik fejezete után: mig a másik a vagyon ellen irányzott büntetendő cselekmények csoportja közt amattól húsz fejezet által lenne elválasztva. A hivatali bűntett kétségtelenül első rendben az állam iránti kötelességet sérti, s ezen szempontból a közbüntettek közé tartozik: de mégis alig volna ment a gyakorlati nehézségtől azon beosztás, mely a hivatali sikkasztás büntetéséről, annak súlyosabb minősítéseiről oly helyen intézkednék, a hol, vagy a melyet megelőzőleg maga ezen büntetendő cselekmény objectiv ismérve, vagy is a sikkasztás fogalma nem lenne megállapítható. A sorrend meghatározásánál kerülni kellett tehát a tisztán doctrinalis szempontoknak az áttekinthetőséget, és a rokon természetű cselekményeknek egymás mellé sorozását akadályozó túlzásait, de kerülni kellett a rendszeretlenséget is. Gyakorlati szempontokból mellőztetett a franczia Code pénal után készített büntetőtörvényeknek hatféle beosztása: I. könyvekre, II. czimekre, III. fejezetekre, IV. osztályokra, V. czikkekre, VI. szakaszokra. Ez először igen bonyolódott s azonfölül gyakorlatilag nem hasznos; végre doctrinalis szempontból sem vihető ki következetesen. Az ezen beosztás subtilitásaiban nem annyira jártas egyénre mindig meglepő lesz a belga törvénykönyv azon felosztása, mely szerint az V-ik czimben foglaltatik „lázadás" — rebellion — és ugyanazon czim alatt történik intézkedés „a nemengedélyezett sorsjátékról;" továbbá: „a gyári jegyek és a gyár titkainak jogtalan közléséről." Oly különbözők e cselekmények, s oly különböző objectumok ellen irányozvák, hogy azon közös jellemvonás daczára, a melylyel birnak és melynél fogva mint a „közrend elleni cselekmények" egy czim alá foglaltattak, a különbség mégis erősebb, s ez által az egybefoglalás mesterséges. Már az 1843-iki magyar törvényjavaslat a részek, fejezetek és szakaszok szerinti — átlátszóbb és könnyebben kezelhető beosztást fogadta el: a jelen javaslat is, ezen, Ausztriában, ugy mint egész Németországban is alkalmazott methodust tartotta fenn. E methodus szerint a jelen törvényjavaslat két részre, LIII. fejezetre és megszakitlan sorrendben egymás után következő 460 szakaszra oszlik. Az első, az átaíános rész, tartalmazza mindazon átaíános határozatokat, melyek, a menynyiben a „különös részben 1 ' egyes esetekre nézve ellenkező nem rendeltetik, az egész büntetőtörvénykönyv területén hatálylyal birnak, s a különös rósz intézkedéseinek, vagy előfeltételét vagy kiegészitését képezik.
