Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szám. 15] A kizárási elv, a belga rendszernek megfelelő, de ennél is szorosabb korvonalozással fogadtatott el az 1848-iki magyar törvényhozás által, az azon évi XVIII.-ik tcz. 13. és 33. §%-ban. A mint az előadottak mutatják, a kérdésre nézve nem uralkodik egyenlő felfogás; sőt a legműveltebb nemzetek, az alkotmányos jogok oltalmazásában a legelső helyen álló államok is, homlokegyenest ellenkező rendszer mellett biztositják egyrészről a sajtószabadság, másrészről a jogbiztonság föltételeit. A föltótlen helyesség kizárólagos criterionjával tehát nem bir sem az egyik, sem a másik rendszer, s a dolog erre nézve is, ugy mint sok más tekintetben akként áll, hogy mindenik állam tényleges viszonyai határozzák el, vájjon az egyik vagy a másik rendszer mellett óvatnak-e meg legbiztosabban mindazon érdekek, melyeknek megoltalmazása, a helyes sajtótörvény által eszközölhető; s melyek oltalmára, fontosságában első rendű kötelessége hivja fel az államot. Teljesen igaz az, hogy a bűntett természete nem más, ha a cselekmény sajtó utján, vagy más módon követtetik el; de nem kevésbé igaz az is, hoyy a viszonyoknak meg nem felelő kitágítása a repressio körének, eltörpíti a gondolat nyilvános közlésének szabadságát, s csökkenti azon nagy előnyöket, melyeket a civilisatio, az állam és a társadalom érdekei, az eszmék terjesztésének szabadságából nyernek. A létező viszonyok képezvén az elhatározás leghelyesebb és legbiztosabb alapját, s az 1848-ik évi XVIII. t.-cz. Magyarországon, az erdélyi rész kivételével, hat éven át tényleg hatályban lévén, a felelősség rendszerére nézve, a gyakorlati élet tapasztalatainak kellett irányul szolgálni; ennek folytán csupán az esetben lehetett, de ez esetben kellett volna is az idézett törvény 13. és 33. §§-ban megállapított sarkelvet megváltoztatni, ha ezen változtatás a szükség által igazoltatnék. Ily szükség nem mutatkozott eddig. A sajtóvétségek elkövetését rendszerint kevesbíti ugyan, s nagyobb óvatosságra kényszeríti az irót már maga azon tudat, hogy kívüle és vele együtt, mások is — a kiadó, a nyomdász — terheltetnek felelősséggel azért, a mit ő közzététel végett sajtó alá bocsájt; de másrészről igaz az is, hogy ezáltal a szellemi munka az iparos bírálata alá juttatik, a mint igaz az is, hogy a törvény által felelőssé tett iparos, sok esetben nem bírja azon képességet, mely az ő intézetében nyomtatott irodalmi mű rejtett, elasticus és finom czélzásának felismerésére szükséges. Ily esetben tehát nem a bűntett szándékos elkövetése, sem az iparága kellő vezetésére szükségelt figyelem elmulasztása, hanem a magasabb irodalmi képzettség hiánya miatt büntettetnék az iparos. Ez az oka, hogy a legtöbb sajtótörvényben a nyomdász felelősségére nézve kivételes szabályok állapittatnak meg: „a köteles figyelem elmulasztásának" — a sajtóvétségekre nézve alkotott ezen különnemű delictumnak létrehozatala, a legnagyobb részt ezen tekintetben gyökerezik. A felelősségnek ily mérvű tágítása igazolt, ha szükséges- igaztalan és helytelen, ha fölösleges. Nálunk e tekintetben, az eddig tapasztaltak szerint, a rendszerváltozás szükségessége nem mutatkozott. Erre vonatkozólag nem nyilvánult oly vélemény, mely ily lépés szükségét tüntetné elő; sem a közszellemben nem fogamzott meg ily irányváltozást czélzó törekvés. A különben sem nagy számú sajtópereink között alig volna található sok oly eset, mely a felelősségnek, az időszaki folyóirat szerkesztőjére, a kiadóra ós a nyomdászra együttes kiterjesztése esetében nem követtetett volna el. A törvény sújtja első rendben a szerzőt, a közzétételre közreműködő többi egyénekre nézve — az erkölcsi tekinteteken fölül — eddig elég erősnek bizonyult azok subsidiarius felelőssége. A második kérdést a felbujtás elmélete képezi. Itt már nem kivételes szabályt, nem mellőzését a büntetőtörvónykönyv elveinek ós határozványainak, hanem ellenkezőleg — ezeknek alkalmazását kívánja a sajtó érdeke. A bűntett vagy vétség elkövetésére vonatkozó nyilvános felhívás, ugy a mint az 1819-ik évi franozia sajtótörvény 1. §-ának alapján a sajtó utján közétett közlésekre nézve, más országok törvényeibe és gyakorlatába átment, s a mint azt a németországi sajtótörvények is elfogadták, a bünszerzőség, s ami legalább a büntetésre nézve a franozia btk. 00. czikke szerint mindegy, a bűnrészes-