Képviselőházi irományok, 1875. IV. kötet • 119-170. sz.

Irományszámok - 1875-127. Törvényjavaslat a só-jövedékről szóló 1868. évi XI. törvényczikk és a só-jövedéki szabályok némely intézkedéseinek módositásáról

127. szám. 77 Az ezen számitás alapján a só-árakon teendő változtatások mindenkor az illető év július 1-én léptetendők életbe. 5. §• Az 1868. évi XI. törvényczikk 3. §-a akkép bővittetik, hogy a pénzügyminister a jelenleg fenálló kir, só-hivatalok közül azokat, melyek a viszonyok fejlődése folytán fölöslegesekké válnak, megszüntetheti. 6. §. A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy bizományos só-üzleteket is állithasson fel s hogy a bizományosok részére munkájuk és költségük megtérítése fejében 100 kilogrammonkint kiszámítandó megfelelő üzlet-dijat engedélyezhessen. 7. §. Hogy az 1868. évi XI. törvényczikk 1. §-ban megállapított irányelv minden viszonyok között keresztülvihető legyen, a pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy Magyarország azon részeiben, melyek a birodalmi tanácsban képviselt országokkal határosak, minden só-eladási raktárnál a sóárakat a jelen törvény 4. §-ának határozataitól eltórőleg állapithassa meg; az ebbeli eltérés azonban 100 kilogrammonkint 54 krajczárnál nagyobb nem lehet. 8. §. Ha az ország déli és keleti határszólein a só-csempészet megakadályozása czóljából szükségesnek mutatkoznék, hogy a 4. §. határozmányai értelmében megállapított só-árak lejebb szállíttassanak; ennek eszközlésére a pénzügyminister szintén felhatalmaztatik. , 9. §. Mindenkinek szabadságában áll, hogy nem csak saját szükségletére, hanem az ország határain belül űzendő kereskedésre is a 2-dik §-ban megnevezett mármarosi és erdélyi termelési helyeken sót vehessen. Kik azonban Mármarosban vesznek sót kereskedésre, kötelesek ebbeli szándékukat az egész naptári évben átveendő só-mennyiség megjelölésével a M.-Szigeten fennálló magyar királyi bánya-igazgatóságnak bejelenteni, mire a nevezett bánya-igazgatóság a sót utalványozni fogja azon bányáknál, hol azt a só-készlet, a kincstár saját szükségletére és a bányák kezelési viszonyaira való tekintettel megengedi. A sóvári főzött sót illetőleg megengedtetik, hogy e só-nemet a pénzügyminister ezentúl is csak engedélyes só-árusok által és korlátolt mennyiségben áruitassa. 10. §. Az 1868. évi XI. törvényczikk 9. és 10. §§-ban emiitett kedvezményi áru-sónak, valamint a feloszlatott határőrvidéken kiszolgáltatni szokott kedvezményi áru tengeri sónak ára a fennálló rendszabályok és megszorítások épségben tartása mellett következőleg szabatik meg: A) az erdélyi részekben, továbbá Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék ós Kővár vidék lakosai saját szükségletére Deós-Aknán, Parajdon, Maros-Ujvárott, Tordán és Vízaknán hat (6) frt. 85 krajczárral. A maros-portusi só-hivatalnál, míg e hivatal fennáll, hét (7) frt. 40 krral. B) a mármarosi lakosság saját szükségletére Sugatagon, Eónagzéken és Szlatinán nyolcz (8) forint 60 krajczárral, mely árhoz azonban, ha a kiadás a m.-szigeti királyi só-hivatalnál történik, a termelési helyektől felmerülő fuvarozási költségek átlaga hozzászámittatik.