Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-55. Törvényjavaslat a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetrei ajándékozások alakszerüségéről

82 55. szám. Az ideiglenes törvénykezési szabályok azáltal véltek e bajon segiteni, hogy az I. rész 5-ik §-ában kimondották, miszerint a végrendelet és fiók-végrendelet külső kellékei tekintetében a magyar törvényben, statútumokban s a törvényes gyakorlaton alapuló különböző szabályok polgári állásra való tekintet nélkül egyforma hatálylyal birnak s a nemesek végrendeletei azért, hogy a nem-nemesekre nézve fennállott szabályok szerint alkotvák és viszont, külkellékek hiányából nem érvénytelenithetők. / A tapasztalás azonban meggyőzött arról, miszerint az ideiglenes törvénykezési szabályok ezen intézkedése nem orvosolta a bajt, sőt azáltal, hogy a törvényes gyakorlaton alapuló különféle szabályokra hivatkozik, — még fokozta annyiban, a mennyiben átalánosan kötelező törvény nem létében a helyi gyakorlatot tette irányadóvá, melyet aztán a bíróságok a végrendeletek külkellékeinek megitélhetése czéljából egyes esetekben külön bizonyitandónak mondatta ki. Alig szükséges indokolni, hogy ezen állapot tarthatatlan s a hiánynak megfelelő törvény által pótlása addig sem halasztható, mig a munkába vett polgári törvénykönyv elkészülhet. Az előterjesztett javaslat ozélja a végrendeletek alakszerűségeit átalánosan kötelezőleg külön törvényben szabályozni. Az összefüggés tette kívánatossá, hogy abban az öröklési szerződések és halál esetére tett ajándékozások külkellékei is felvétessenek. Ezen külön törvény intézkedéseit később a magánjogi törvénykönyvbe beilleszteni könnyű leend. Eészletes indokolás. I. FEJEZET. A törvényjavaslat I. fejezete az írásbeli magán-végrendeletek kellékeivel foglalkozik. Tudva van, hogy a római és canonjog, mely ezen kellékekre nézve hazánkban is jelentékeny befolyású volt, a végrendelkezések tekintetében mennyire tulszigoru szabályokat követett. Már az 1715. XXVII. törvónyozikk szükségesnek látta e szigort enyhíteni, a mennyiben hét tanú helyett ötöt elegendőnek tartott. Későbbi törvényeken a yisszahatás még inkább érezhető. Az osztrák polgári törvénykönyv a végrendeletek alakszerűségeire nézve a másik szélsőségbe ment át; a mennyiben a végrendelkező által önkezűleg irt és aláirt végrendeletet tanuk nélkül is érvényesnek ismerte; más esetben pedig rendszerint három tanút elégnek tartott. E szélsőségek közt az ujabb európai codexek középutat követnek: A szász törvénykönyv 2100. §-a a bíróságon kivül készített végrendeletekhez öt tanú jelenlétét kívánja meg. A zürichi törvénykönyv 2056—2065. §-ai rendes végrendeletek érvényéhez megkívánják, hogy azt a végrendelkező vagy általa önkezűleg írva és aláírva megőrzés végett a közjegyzőnek adja át, vagy a közjegyző és két tanú előtt jelentse ki ós csak kivételesen rögtönös halálveszély esetében ismerik el érvényesnek a közjegyző mellőzésével három tanú előtt nyilvánított magánvégrendeletet; ezt is csak azon feltétel alatt, ha a végrendelkező a végrendelet tételétől számított 4 nap alatt meghal vagy többé nincs azon helyzetben, hogy közjegyző előtt rendes végrendeletet tehessen és ha a tanuk egyike ezen 2 nap alatt a közjegyzőnek a rendkívüli végrendelkezésről jelentést tesz. A végrendelkezés alakszerűségeinek megállapításánál egyrészről irányadó, hogy az e tárgyban megállapitandó jogszabályok kellő biztosítékot nyújtsanak arra nézve, miszerint a rendelkezőnek valódi végakarata fog érvényre emelkedni, másrészről gondoskodni kell, hogy felesleges alakszerűségek felállítása által a végakaratnyilvánitás elé szükségtelen akadályok ne gördittessenek.