Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-53. Törvényjavaslat a jelzálog-intézetek által kibocsátott záloglevelek biztositásáról
68 53. szám. Melléklet az 53. sz. irományhoz. Indokolás a jelzálog-intézetek által kibocsátott záloglevelek biztosításáról szóló törvényjavaslathoz. A közelebb lefolyt pénzválság alkalmával, a melynek kártékony hatása az ország pénz- és hitelviszonyaira még jelenleg is érezhető, előtérbe nyomult annak szüksége, hogy a jelzálogos kölcsönüzletekkel foglalkozó intézetek által kibocsátott záloglevelek birtokosainak jogai, ujabb pónzvagy hitelviszonyok folytán előfordulható esélyek ellen és rendes viszonyok közt is, gondatlan vagy hanyag üzletvezetés által, vagy csőd esetében bekövetkezhető károsodások ellen lehetőleg megóvassanak. Minthogy ilyen záloglevelek nagy mérvben árva, gyámi és más közkezelés alatt álló pénzek gyümölcsöztető elhelyezésére használtatnak és a tapasztalat bizonyította, hogy jelenleg az ezen jelzáloglevelekre megkívántató biztosítékról kellőleg gondoskodva nincsen, sürgős szükségesnek bizonyult, hogy a jelzáloglevelek kibocsátása és azok kellő biztosítása iránt a törvényhozás utján intézkedés történjék. Figyelemmel kellett a törvényjavaslat szerkesztésénél a jelenleg már működő és jelzálogleveleket kibocsátó hitelintézetek viszonyaira lenni, minthogy ezeknek alapszabályai és az ezeken alapuló üzletkörük, a speciális jelzálogban teljesebb mértékben feltalálható biztosítás alkalmazását kizárták. Ennél fogva a hiteltelekkönyvek által elérhető jelzálogi fedezettől eltekintve, más óvó és biztosító rendszabályok megállapítása vált szükségessé. Biztosítási módozatnak kínálkozott, a jelzálogos kölcsönüzlettel foglalkozó intézeteknek szoros állami felügyelet alá helyezése ós az egész üzletvezetésüknek kiküldendő kormánybiztos általi ellenőrzése. A múlt országgyűlés végén elfogadott kereskedelmi törvénykönyvben azonban, a részvénytársulatokra elvként kimondatott, hogy minden közvetlen állami beavatkozás mellőzendő; ennélfogva ezen törvényhozásunkba befogadott elvtől elérni ós kivételeket megállapítani nem mutatkozott czélszerünek. A tapasztalat számos esetekben kétségtelenül igazolta, hogy a kormánybiztosok által gyakorolt felügyelet nem felelt meg az ahhoz kötött várakozásnak. Az állam ily közegeinek kiküldése által oly erkölcsi felelősséget vesz magára a nagy közönséggel szemben, a melynek minden viszonyok közt nem képes kellően megfelelni. Legczélszerübbnek mutatkozott ennélfogva mindazon intézkedéseket, a melyek a záloglevelek lehető teljes biztosítására szükségesek, a törvényjavaslatban részletesen felsorolni ós ennek folytán ezen nagy összegeket képviselő értékpapírok tulajdonosait jogaikban határozott és kimerítő törvényes intézkedések által megvédeni és így a záloglevelek kibocsátását és a fedezeti alap épségben tartását, nem kormánybiztos kiküldetése által, hanem a törvényben megállapított módozatok által egyöntetüleg és kimeritőleg biztosítani. Ezek alapján a javaslat a következő elveket veszi kiindulásul: 1. Egyik fő elve a javaslatnak, hogy a forgalomban levő záloglevél-mennyiség, a záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgált jelzálogok mennyiségével és összegszerű értékével arányban álljon.