Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-52. Törvényjavaslat az 1875. évi julius hó 22-én kötött „nemzetközi távirda-egyezményről”
56 51—52. szám. A spanyol kormány azonban, a Spanyolországot évek óta pusztító és iparának fejlődését nagy mérvben akadályozó gyászos polgári háború folytán, valamint indíttatva a Spanyolországban mindinkább mutatkozó védvámos törekvések által, kevéssé hajlandónak mutatkozott a vámleszállitást folyó évi julius 1-én életbelóptetni s ámbár szerződésileg biztositott jogunkat készséggel elismerte, mindazonáltal alkudozásokba bocsátkozott velünk a vámreform elhalasztása végett. Miután Spanyolország ezen magatartásával szemben főleg attól lehetett tartani, hogy Spanyolország — azon esetre, ha az általa meginditott tárgyalások a kivánt sikerre, t. i. a vámreform elhalasztására nem vezetnének — a szerződésünkhöz fűzött 1870. évi augusztus 3-án kelt nyilatkozat által feljogosítva, — mely szerint a szerződés bármikor felmondható és egy év alatt felbontható — magát a szerződést is felmondaná; miután továbbá a spanyol kormánynak a vámreform elhalasztására felhozott fontos indokait, nevezetesen az országnak a polgári háború által előidézett válságos helyzetét lehetetlen volt figyelmen kivül hagyni és nem méltányolni, a kormány kötelességének tartotta a szerződésből folyó és Spanyolország által is elismert jogához merően nem ragaszkodni, hanem e kérdésben, valamint ezt a hasonló helyzetben levő Belgium is tévé, engedékenységet tanúsítani, hogy ilykép legalább a jelenleg fennálló spanyol szerződésben megállapított egyéb előnyöket kereskedelmünk számára továbbra is biztosítsa. Ily módon jött létre jelen pótegyezmény, mely által az 1875 évi julius 1-én életbelóptetendő volt vámreform 10 évre, t. i. 1885. évi julius l-ig elhalasztatik, melyben azonban egyszersmind ki is mondatik, hogy a vámleszállitás azon esetben, ha Spanyolország a kereskedelmi szerződést időközben felmondaná, — azonnal a felmondás napján lészen foganatosítandó. A kormány Spanyolországgal kötött eme pótegyezményt, melyben egyrészről Spanyolország válságos helyzete a kellő méltánylásra talál és mely által másrészről az osztrák-magyar monarchia kereskedelmi érdekei is lehetőleg biztositvák, a tisztelt képviselőháznak alkotmányos jóváhagyás végett ajánlja. Budapest, 1875. november 5-én. Br. Simonyi Lajos s. k. «S3* szám* Törvényjavaslat az 1875. évi julius hó 22-én kötött „nemzetközi távirda-egyezményről." • Az osztrák-magyar monarchia és Németország, Belgium, Dánia, Spanyolország, Francziaország, Görögország, Olaszország, Norvégia, Németalföld, Perzsia, Portugália, Oroszország, Svédország, Svájcz és Törökország meghatalmazottjai által kötött és Szt.-Pétervárott 1875. évi julius 10—22-ik napján aláirt nemzetközi távirda-egyezmény, miután az országgyűlés által elfogadtatott, s utóbb a szerződő felek részéről szokott módon megerősíttetett, ezennel az ország törvényei közzé igtattatik, mi által egyszersmind az 1865. évi május 17-én Parisban kötött 1868, évi julius 21-én Bécsben, és 1872. évi január 14-ón Rómában átvizsgált nemzetközi távirda-egyezmény, valamint az 1872. évi XV. törvónyczikk az 1876. évi január 1-vel hatályon kivül lép.
