Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-49. Az osztrák-magyar monarchia és a rumániai fejedelemség között kötött és Bécsben 1875. évi junius 22-én aláirt kereskedelmi egyezmény

49. szám, 39 Jelentés a Rumániával kötött kereskedelmi egyezmény tárgyában. Atalánosan elismert tény, hogy a nemzetközi forgalom tekintetében Magyarország főfigyelme, nevezetesen iparának fejlődése szempontjából, mindenekelőtt kelet felé irányozandó. Keleti szomszédjaink közt pedig Rumánia az, mely első sorban bir reánk nézve kiváló jelentőséggel és pedig nemcsak azért, mert határainkkal közvetlenül érintkezik, hanem azért is, mert gazdaság és nemzetgazdászati fejlődés tekintetében első helyen áll a szomszéd keleti országok közt és mert alkotmányi és egyéb újkori intézményei az érintkezést könnyebbé és biztosabbá teszik, mint más keleti országokkal. A magyar üzletvilág ezen előnyökét méltányolván, évek óta legélénkebben sürgeti épen a Rumániával kötendő kereskedelmi egyezmény létrehozását, mely kívánalom az összes kereskedelmi és ipar-kamaráknak, valamint az országos ipar-egyesületnek felterjesztéseiben ismételve találta kifejezését. Ezen diplomatiai alaki nehézségek miatt soká halasztott ügy kielégítő befejezését találja a f. évi június 22-én az illető kormányok közt létrejött kereskedelmi egyezmény által. Főelőnye ezen egyezménynek mindenesetre abban rejlik: hogy az eddigi határozatlan és sok visszaélésre alkalmat szolgáltató rendetlen viszonyok, melyek ugy iparunk, valamint kereskedelmi és hajózási forgalmunk tetemes kárára eddig Rumániában uralkodtak és melyek számos panaszt idéztek elő,- most nemzetközi egyezmény által szabályoztatnak, és egyúttal azon folytonosan fenyegető veszély, hogy Rumánia törvényhozási és közigazgatási utón kereskedelmünkre és iparunkra kiható sújtó és terhes rendszabályokat önkényüleg léptethetett életbe, a tiz évre megállapított szerződés által elhárittatott, A rumániai kormány ugyanis a portával fenálló szerződéseink érvényét el nem ismervén, beviteli irányait foltonosan felemelte és még ujabbi vámfelemeléseket vett szándékba, állampolgárainkat nagy és még mindinkább növekedő adónemekkel és illetékekkel sújtotta, nem különben iparczikkeinkre és gyártmányainkra belső fogyasztási adókat ós hajózási illetékeket hozott be, mely intézkedések ellen minden szerződéses támpont hiányában csak nagy nehezen lehetett orvoslást találni. A most megkötött egyezmény értelmében honpolgáraink Rumániában kereskedést és ipart szabadon űzhetnek, ingatlan birtokot, a mezei földbirtok kivételével, bírhatnak és mindezek után magasabb, vagy egyéb adóknak alá nem vethetők, mint maguk a rumán polgárok. Honpolgáraink ezen kivül, minden katonai és közszolgálattól mentesek maradnak. Vásárokra utazó, vagy ügyletek közvetítése végett Rumániába érkező állampolgáraink és a határon átmenő fuvarosaink e czimen adót nem fognak fizetni. Az útlevelek és egyéb igazolványok felmutatása a legszükségesebb esetekre fog megszorittatni és nevezetesen azon megszorítás, hogy a határon átlépők bizonyos pénzösszeg birtokát tartoznak igazolni, teljesen meg fog szüntetni. I—

IV. ez. , A ki-, be-, és átviteli tilalmak, egyéb államszerződések példájára, azon esetekre szoríttatnak, melyek saját törvényhozásunk szerint is fenállanak, mely megszorítás Rumánia irányában, hol folyó évi