Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-61. Törvényjavaslat a népiskolai hatóságokról

292 61. szám. Melléklet a 61. szánni irományhoz. Indokolás a „népiskolai hatóságokról" szóló törvényjavaslathoz. Az 1868. XXXVIII. törvényczikk által felállított tanfelügyelői intézmény s ugyanaz által szervezett népiskolai hatóságok (községi iskolaszék és megyei iskolatanács) nem csak a hozzájok kötött vérmesebb reményeknek, de még a jogosult várakozásoknak sem feleltek egészen meg. Népiskolai tanügyünk, a reá fordított szellemi és anyagi erőfeszítés folytán tagadhatatlanul nyert lendületet, de még sem mutat ezen erőfeszítéssel arányban álló emelkedést. Hogy sem a tanfelügyelői, sem az iskolaszóki és iskolatanácsi intézmény czéljának s a hozzá kötött várakozásoknak meg nem felelt, annak legfőbb oka magában ezen intézmények eddigi szervezetében fekszik, oly szervezetben, melyen segiteni lehet s tehát kell, mig a csekélyebb eredmény egyéb okai: a nép közönye a népoktatás iránt s anyagi szegénysége oly természetűek, hogy azokon csak idővel s talán nemzedékeken át következetesen folytatott működéssel segíthetünk. A tanfelügyelői intézménynek, ugy amint az a fentemiitett törvény által szerveztetett, két fő baja van. Egyik a tanfelügyelők csekély száma s a másik a törvényhatósági közigazgatástól elkülönzött, azzal folytonos és organikus összeköttetésbe s kölcsönhatásba nem hozott helyzete. A mi az elsőt illeti, mig a külföld azon országaiban, hol a mienkhez hasonló tanfelügyelet van szervezve, hol ez intézmény már mélyebb és biztosabb gyökereket vert s minden oldalról ki van próbálva, hol a tanfelügyeletet komolyan veszik s az állam anyagi ereje is megengedi, hogy azt költségesebben, de ozélszerüen rendezzék, ily országokban, mint Belgium, egészen más arány van a tanfelügyelők és a felügyeletök alatt álló községek s iskolák között mint nálunk. Mig például Belgiumban 6 • mértföldre, Hollandban pedig átlag 40 iskolára esik egy tanfelügyélő, (

addig nálunk egy — még a legnagyobb megyének is csak egy tanfelügyelője s esetleg még egy másod-felügyelője levén, sőt két s három megye is levén egyesítve, egy tanfelügyelő alatt, egy, esetleg két egyén felügyelete 2—400 községre s azokban 3—600 iskolára terjed ki ós pedig azon törvényben álló, de teljesen kivihetetlen követeléssel, hogy évenkint valamennyi iskolát legalább egyszer személyesen meglátogassa, s a mellett nem csekély tömegű irodai teendőket végezzen, melyekben mellé ismét csak egyetlen, írnoki minősitvényü tollnok van rendelve. Hogy ily apparátussal a tanfelügyelő a reá törvény által rótt s a kormány és a közvélemény által követelt teendőknek nem, vagy csak kivételesen felelhet meg, világos. A kormány még sincs azon helyzetben, hogy az államháztartás jelenlegi terhes állapotában a tanfelügyelői intézmény eme hiányán a tanfelügyelők számának tetemesb emelésével segiteni javasolhatná. E részben egyelőre elégnek tartja kimondani, hogy * rendesen minden megyének külön tanfelügyelője legyen, ki mellé — a nagyobb megyékben segéd is rendeltethessék; segiteni kivan azonban a bajon az által, hogy a tanfelügyelőkről levétetvén a különben is teljesíthetetlen kötelesség: minden iskolát legalább egyszer évenkint személyesen látogatni meg, e részben a megyei közigazgatási segédkezésére utasítsa a tanfelügyelőt. Mert a tanfelügyelői intézménynek, a mint az ma áll, második s még nagyobb hiánya épen az, hogy a törvényhatósági közigazgatástól csaknem