Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-58. Törvényjczikk a közös hadsereg (haditengerészet) és a m. kir. honvédség egyéneinek katonai ellátásáról

266 58 szám. 70-ik §. A rokkant altiszteknek, katonák- és matrózoknak jelen törvénynyel indítványozott ellátása lényegesen eltér a mostanig fenálló szabálytól, minthogy ez ideig a legénységi létszámhoz tartozó személyek — szolgálatuk minőségére és tartamára való tekintet nélkül, rendfokozatonként egyenlő rokkantsági napi zsolddal láttattak el, mi nézetem szerint nem csak méltánytalan, hanem igazságtalan is, mig jövőre számukra aránylagos évi nyugdíj állapittatik meg. Ezen indítvány főleg azáltal indokolható, hogy a mellékelt kimutatásokban előtüntetet régibb rokkantsági zsoldok oly csekély mérvben vannak kiszabva, hogy azok sem a. jelenlegi időviszonyoknak, sem az átalános védkötelezettség elvének meg nem felelnek és az arra utaltak nagyobb része életük fentarthatására, embertársaik terhére esnek s azoknak könyöradományát kénytelenek igénybe venni, mely szomorú helyzetnek kötelességszerű megszüntetése okából IŐD az uj rendszer tervezve. 74. §. Ezen kedvezmény azért állapíttatott meg, hogy az ujonczoknak a jelenlegi hadviselés követelte minél alaposabb oktatására és a legénységnek a fárasztó harczmódban való teljes begyakorlására hosszasb szolgálat által kiváló ügyességet nyert altisztekkel lehessen rendelkezni, kiknek lehetőleg hosszú ideig való megtarthatása a szolgálat legnagyobb érdekében áll. E tekintetben azonban a tapasztalás azt bizonyítja, hogy irni és olvasni tudó főtisztekre való előléptetésre azonban csekély kópzettségöknél fogva igényt nem tartható altisztek a polgári életben előnyösebb föntartásukat könnyebben eszközölhetik, mint a fáradságos katonai szolgálatban, ez utóbbiak tehát csakis azon kilátás által nyerhetők meg, hogy ha bizonyos szolgálati évek után — tekintet nélkül kereset-képességükre, állandó ellátásban részesülnek, a mire a terhes 18 évi folytonos szolgálat által, mindenesetre elegendő mérvű igényt szereznek maguknak. A jelenleg különféle pótdijak mellett kötelezettségükön felül szolgáló altiszteket arányul véve, a szóban forgó kedvezmény előreláthatólag az államnak csak lényegtelen kiadást fog okozni. 78. §. A második kikezdésben foglalt határozvány a 13-ik §-nál kifejtett indokokon alapszik. 79. '%. Alapul vétetett a legalsó zsoldosztály két évi nyugzsoldja s a legcsekélyebb nyugdijtételek minden következő rendfokozatban 12 forinttal, a tiszthelyettesnél 24 forinttal emeltettek, mig a hason rendfokozatuakon belől az illetéktótelek a fölvett szolgálati időszakra, mindig a legkisebb nyugdíj Vval" emelkednek. 81. §. : Ugyanazon indokok, mint a 66-ik §-nál. 90—94. §. A jelenleg fönálló szabály szerint a legénységi létszámhoz tartozó egyén, ha az ellenség előtt kapott sebek következtében egyik kezét vagy lábát vagy e tagok valamelyikének használhatását elveszti, 10 krajczár napi pótdíjban, — ha pedig az imént emiitett tagok kettejét vagy ezek használhatását elveszti, napi 20 krajczár pótdíjban részesittetik.