Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
56. szám. 155 Erre szolgál a 84. czikk második bekezdésében foglalt intézkedés, mely szerint az értesítés vétele hasonlag postavevénynyel igazolható. 85. §.-hoz. A jelen tervezet 11. czikke szerint a váltónyilatkozatok egyetemleges kötelezettséget állapítanak meg a váltó minden jogszerű birtokosa irányában. Ez intézkedésből önként következik a 85. ez. első bekezdésének azon határozata, mely szerint a váltóbirtokos a kötelezetteket tetszése szerint akár összesen, akár egyenként megtámadhatja ; hogy követelését azért, mert a keresetet valamelyik kötelezett ellen abban hagyta, el nem veszti. Mindez a solidaris kötelezettségek jogi természetéből következik és ez okból bővebb indokolást alig kivánhat. Hogy a váltóbirtokos kereseti joga mire terjed ki, az hasonlag a 11. ozikkben lett megállapítva, mely szerint a váltókapcsolatban álló személyek közül az elfogadó, kibocsátó és a kezes a váltóösszeg kifizetéseért, az intézvényező és a forgatók pedig e mellett a váltó elfogadásáért is felelősek. Az tehát, hogy a váltóbirtokos megtámadott adósoktól mit követelhet, attól függ, hogy keresetét ki ellen és mi okból inditja; mert az eset minőségéhez képest az elfogadás vagy a fizetés megtagadása lévén keresetének alapja, ehhez képest a váltóösszeg biztosítását vagy annak kifizetését s mindegyik esetben egyúttal a felmerült költségek megtérítését is követelheti. 86. §-hoz. A váltókereseteknek, legyenek azok akár tulajdonképeni keresetek, akár viszkeresetek, egyik közös sajátsága abban áll, hogy ellenük a kifogásolási védelemnek csak bizonyos korlátok közt lehet helye. A theoria különbséget tesz a feltétlenül és a feltételesen megengedett kifogások közt, az elsők közé azokat sorozván, melyek magából a váltótörvényből erednek vagyis mint exceptiones rei-coherentes a váltójognak közvetlen vagy közvetett rendeletein alapulnak, a váltójogi viszony természetéből folynak, tekintet nélkül arra, hogy azok forrását a váltótörvény átalános elvei vagy speciális rendeletek képezik, melyek tehát tekintet nélkül a felperes személyes viszonyaira mindenki ellen használhatók; az utóbbiak közé ellenben azokat, melyek a felperes s az alperes közt fennforgó viszonyból s nem valamely korábbi ténykörülményből merittetnek, tehát csak a mindenkori felperes ellen érvényesíthetők. Megfelelőleg a váltóigéret függetlenségének, megfelelőleg a jelen tervezetben kifejtett materiális váltói szigornak, az érintett felosztást a tervezet 86. czikke is elfogadta anélkül hogy egyes kifogások részletezésébe bocsátkoznék. A kifogások részletezése szorosan véve nem is lehet a törvény feladata, mely az élet minden lehető esetére dispositiót nem tartalmazhat és legfelebb arra szorítkozhatnak, hogy a kifogások némely eseteit exemplicative felsorolná; mi azonban oly elláthatlan téren, minőn a kifogások mozoghatnak, gyakorlati jelentőséggel alig bírhatna. E felfogással egyátalán nem ellenkezik az, hogy a jelen tervezet a következő czikkekben a kifogások két neméről külön intézkedik; mert ezzel az az átalánosság ellen nem vét, hanem csak útmutatást ad oly kifogásokra nézve, melyek a feltételesen megengedett kifogások közé sorozhatok s melyek kellő szabályozás nélkül, a törvény helytelen alkalmazására vezethetnének. 87. §-hoz. A váltó lényeges kellékei, miként ez már ismételve kiemeltetett, alkatrészeit képezik egy formái-ügyletnek, tehát olyanok, melyeknek hiánya az ügylet érvénytelenségét vonja maga után; ez okból a jelen tervezet is elfogadta azon intézkedést, mely szerint az oly okirat, _ melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltói kötelezettséget nem állapit meg. Mindazonáltal íeles20*
