Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
56. szám. 113 sem oly ju di e a túrával, sem oly váltójogi irodalommal nem birunk, mely a merev elvek helyes alkalmazását megkönnyithetnót Hogy a német váltó-rendszabály sucoint szerkezetéből eredett nehézségekkel, a kiterjedt literatura és judicatura daczára, a német bíróságok is küzdöttek, azt minden kétségen felül helyezik a mai napig is fennforgó számos eontraversiák, melyeket a nürnbergi tanácskozmány által, a váltó-rendszabály pótlásául megállapított novellák sem birták teljesen megszüntetni. Végre nem lehet érintetlenül hagyni azon körülményt, hogy a német váltórendszabály ép ugy, mint a német kereskedelmi törvény bizonyos kérdések szabályozását a partiéul aris törvényhozásoknak hagyta fenn, csakhogy a törvény átalános elfogadását biztositsa; a német váltó-rendszabály tehát ott is, hol változatlanul lett elfogadva, bizonyos kiegészitő intézkedéseket tett szükségessé, melyek nélkül az egész törvény hiányos maradandott. Ezt igazolja egyebek közt a körülmény, hogy az 1850 január 25-én kelt nyiltparancs, melylyel nálunk a köz. n. váltórendszabály behozatott, az 1840. XV. t. ez. I. R. 3.9., 40, 54, 55., 56., 57., 97., 109., 112., 135., 193—200. §§-ban, továbbá az 1844. VI. t. ez. 2. és 28. §§-ban foglalt határozatokat, a köz. n. váltórendszabály mellett is fenntartotta. Á most jelzett irányt követve, a magyar váltókönyv tervezete, mig egyrészről a köz. n. váltórendszabály főbb elveit, sőt annak lényeges intézkedéseit is változatlanul visszadja; másrészről pótolja a hiányzó intézkedéseket, és a német váltórendszabály kétes határozatait olyképen egésziti ki, miszerint a törvény sikeres alkalmazása mindenkire nézve lehetővé válik. E mellett a jelen tervezet a köz. n. váltórendszabály rendszerétől is eltér, a mennyiben az egyes intézkedéseket nem az abban felállított, hanem a váltóintézmény természetének inkább megfelelő sorrendben tárgyalja. E megváltoztatott rendszerhez képest a jelen tervezet: az első fejezetben a v ütőképességet; a második fejezetben a váltó lényeges kellékeit; a harmadik fejezetben a váltó-nyilatkozatokat és váltó-cselekvényeket; a negyedik fejezetben, a váltó többszörözését; az ötödik fejezetben a váltóból eredő jogok átruházását; a hatodik fejezetben az elfogadás végetti bemutatást ós elfogadást; a hetedik fejezetben a fizetés végetti bemutatást, a lejáratot, a fizetést és a fizetési határidő meghosszabbítását; a nyolezadik fejezetben a közbenjárást; a kilenczedik fejezetben az óvást és az előzők értesítését; a tizedik fejezetben a váltóból eredő kereseteket és kifogásokat; a tizenegyedik fejezetben a zálog- és megtartási jogot; a tizenkettedik fejezetben az elévülé,st; a tizenharmadik fejezetben az elveszett; és végre a tizennegyedik fejezetben a hamis váltókra vonatkozó szabá 1 lyokat tárgyalja. A saját váltókra vonatkozó intézkedéseket, a mennyiben azok az általános szabályoktól eltérnek, nem látszott szükségesnek külön' fejezetbe foglalni; ez intézkedések ép úgy, mint a nemzetközi jognak a váltóra alkalmazható határozatai, legczélszerübben az átalános határozatok mellé helyezhetők annál is inkább, mert ez által az eltérések kellő felismerése lényegesen megkönnyittetik. Végre nem látszik feleslegesnek e helyütt azon körülményt kiemelni, miszerint a jelen tervezetnek az illetékes körök jogos óhajtását és kifejezett véleményét ignorálnia nem lehetett; ez okból az egyes intézkedések megállapításánál gondosan figyelembe kellett venni azon elveket, melyek a budapesti ügyvédi egylet kebelében, a váltójog tekintetében, beható tanácskozás utján megállapittattak: és mint a most érintett egylet megállapodásai, az igazságügyministeriummal még 1870-ben közöltettek. E megállapodásokat a jelen tervezet szerkesztésénél ignorálni már azért sem lehetett, mert azok annak idején az ügyvédi egylet körén kívül is átalános elismerésben részesültek s oly testülettől származnak, melynek szakavatott támogatása a váltójog codificálását csak könnyítheti. KÉPVH. IROMÁNY. 1875-78 II. ' 15
