Képviselőházi irományok, 1875. I. kötet • 1-48. sz.
Irományszámok - 1875-16. Királyi leirat, melylyel a ház ülései 1875. évi september 19-től november 4-ig elaapoltatnak - 1875-17. Az állandó pénzügyi bizottság átalános jelentése, az 1876. évi államköltségvetésről
17. szám. 67 Avagy lehet-e komolynak venni az olyan számítást, mely a kereseti adó czimétől 2 1 | 2 millió írttal nagyobb jövedelmet remél, mint a mennyit a múlt évi zárszámadások eredmény gyanánt kimutatnak? Van-e különösen ok ezt remélni most, midőn a legjobb hirben álló ipar és kereskedelmi czégek az átalános pénz és hitelválság folytán kénytelenek vagy teljesen beszüntetni vagy jelentékenyen megszorítani müködésöket? midőn a kereset minden ágában nem szaporodást, hanem ellenkezőleg fogyatkozást tapasztalunk? Valóban alapos reményünket tulszarnyalonak fogjuk mondhatni, ha e czimen a jövő évi tényleges jövedelem a múlt évinél nem lesz kisebb. Még kevésbé tarthatjuk reális alapúnak a kormány számítását a fogyasztási adónál. így például csak 50,000 írttal vár kevesebbet a szeszadótól, mint tavaly, holott tudva van, hogy szeszgyáraink egymásután beszüntetik, vagy legalább tetemesen megszorítják működésüket. A söradótól 1.280,000 irtot remél, noha a zárszámadások szerint 1874-ben csak 1.177,344 frtra emelkedett és holott tudva van, hogy sörfőzdéink az osztrákkal való verseny alatt folytonos csökkenésben vannak. A czukoradótól csak 68,000 írttal számit kevesebbet, mint tavaly, holott tudva van, hogy már folyó 1875. évben ismét 3 nagy gyár szünteté be munkáját. Számtalan más tételt idézhetnénk még, de nem tesszük, részint mert e bizonyitgatás nekünk sem válik örömünkre, őszintén óhajtván hogy a kormány ebbeli előirányzata valósuljon ; részint mert az idézettek is elegendők aggodalmaink igazolására. III. A h i á n y f e d e z e t e. Ha, mint a fentebbiekből kiderül, a szükségleti rész, tekintve az ország abnormis helyzetét, távolról sem mondható kielégítőnek; ha az 1876-iki év mérlegében előállandó a kormány által előirányzottnál valószínűleg nagyobb hiány komoly aggodalmat kelt: annál szomorúbb s hozzá kell tennünk, annál megdöbbentőbb a kormány által javaslatba hozott s a pénzügyi bizottság által jóváhagyott fedezeti mód. Megdöbbentő, mert mindenkinek még fris emlékezetében van — kell, hogy legyen, mert hisz csak folyó évi február havában történt — hogy az előbbi ministerium azon czélból, hogy kölcsönhöz többé ne kelljen folyamodnia, a hiány fedezetére 13 milliónyi adóemelést hozott javaslatba. E javaslatot merőben elfogadhatlannak jelenték ki épen azon férfiak, kik ma a kormányon ülnek s ezek között kiválóképen a jelenlegi minister ur. E javaslat ellenzése buktatá meg a volt ministeriumot és segitó hatalomra a jelenlegit; mondhatni hogy ez képezi hatalmának létalapját. S ime mi történik most, alig nyolcz hónappal ama kormányváltozás után ? Az, hogy a kik akkor az egyenes adók ily nagy mérvben való fokozását még ujabb kölcsönök kiküszöbölése árán sem tárták megengedhetőnek, — most mind a kettőt egyszerre hozzák javaslatba: uj kölcsönt és uj adófokozást; sőt ez utóbbit még nagyobb mérvben, mint ezt a volt ministerium inditványozá, mert hisz hozzáadva a folyó óv elején már megszavazott 6 millióhoz a most indítványozott 8 millió jövedelmi pótadót, az egyenes adó rövid 8 hó alatt 14 millióval fokoztatik, holott az előbbeni ministerium csak 13 milliót tervezett. Még ha tudnók is, hogy az ország valóban képes e roppant ujabb terhet elviselni, tiltakoznunk kellene a nemzet vagyona ily direct módon s nagy mérvben való megtámadása ellen; tiltakoznánk kellene ellene a nép jólléte s még.inkább a nemzet jövője érdekében; mert ha béke idején ennyire kimerítik erejét, e nemzet nem lesz képes a jövő esélyéivel szembe szállni. Ámde az ország nem is képes ily nagy mérvű ujabb teher elviselésére. Szomorúan tanúskodik erről az adóhátralékok folytonos felhalmozódása (a múlt év végén 38.000,000 frtra rúgott) az adóbehajtás szigora daczára; szomorúan tanúskodik róla a fogyasztási adók folytonos csökkenése, és még szomorúbban a szemlátomást terjeszkedő köznyomor. 9*
