Képviselőházi irományok, 1872. XXVI. kötet • 1103-1121. sz.

Irományszámok - 1872-1109. Törvényjavaslat a királyi közjegyzőkről

70 1109. szám. Ha valamely közokirat felvételénél két közjegyző vett részt, az eredetit az őrzi meg, a melyik a közokirat felvételével megbízatott. 134. §. Azon iratok, melyeket a közjegyző mint a bíróság megbízottja vett fel, az illető bíróságnak eredetiben adatnak át. Ha oly ügyben, melyet a közjegyző mint bírósági biztos végez, közjegyzői okirat vétetett fel, ezt a közjegyző az ügyről felvett jegyzőkönyvben, vagy a bírósághoz teendő jelentésben megemlíti ugyan, de az okiratot mint közjegyzői okiratot kezeli. 135. §. A közokiratok eredetijét a közjegyző csak a törvény által meghatározott esetekben vagy birói meghagyás folytán adhat ki. Tartozik egyszersmind arról a kiadás előtt másolatot készíteni, ebbe az eredetin lévő minden széljegyzetet, kiigazítást és változtatást híven átvenni, végre a másolatot mind sajátkeztileg aláírni és hivatalos pecsétjével ellátni, mind a törvényszéki elnök, — ott pedig, hol nincs törvényszék, a járásbiró által hitelesíttetni. Az eredetit ennek visszaérkeztéig ezen másolat pótolja, kivévén a 84. §-ban érintett nyilt végrendelet másolatát136. §. A közjegyző tartozik az iratokat rendben tartani, év- és ügyszámok szerint alakítandó iratcsomókba helyezni, s lakásán vagy irodájában biztos helyen őrizni. Az iratcsomó külzetén az év, szám, s ha az iratok nagyobb terjedelműek több iratcsomó alakítását teszi szükségessé, a benfoglalt köziratok első s utolsó ügyszámai feljegyzendők. Azon iratok, a melyeket a közjegyző a bíróság megbizásából vett fel, a mennyiben Ja közjegyzőnél maradnak, a közokiratoktól elkülönitve, de hasonló rendben kezelendők. 137. §. • Közjegyzői okiratokról hiteles kiadványok, s hitelesített vagy egyszerű másolatok adhatók ki. — Ezen minőség a kiadványon megjegyzendő. A kiadás rendszerint azon közjegyzőnek áll tisztében, ki az eredetit őrzi. A kivételeket a törvény határozza meg. 138. §. Hiteles kiadványok csak azoknak és annyi példányba adhatók ki, kiknek részére és a hány példányban ez az okiratban meg van engedve. Ha az okirat e részben semmi megszorítást nem foglal magában, mindenik fél kívánhat egy hiteles kiadványt. Az eredeti okirat végén vagy az ahhoz fűzendő ivén mindig megjegyzendő, hogy kinek és mikor adatott hiteles kiadványt. 139. §. A hiteles kiadványnak az eredetivel szóról szóra meg kell egyeznie. Egyebekre nézve a 64. és 65. §§. szabályai itt is alkalmazandók, azon eltéréssel mindazonáltal, hogy az eredetiben a kellő formaságok megtartásával tett igazítás, pótlás vagy változtatás azon helyre irandó be, a hová tartozik, a nélkül, hogy ez különösen megemlittetnék. A kiadvány szövegébe a meghatalmazványok és az okirat egyéb mellékletei is felvétetnek akképen, hogy az átalános hitelesítési záradék a mellékletekre is kiható erővel birjon. Erről azonban a hitelesítési záradékban említés teendő. A felek kívánatára a kiadványban a mellékletek kihagyathatnak: a kihagyás azonban a hitelesítési záradékban megemlítendő; de ily kiadvány alapján a végrehajtást elrendelni nem lehet*