Képviselőházi irományok, 1872. XXV. kötet • 1057-1102. sz.
Irományszámok - 1872-1070. Jelentése a naszód-vidéki 44 községek és azon vidék központi iskola és ösztöndij-alap meghatalmazott képviselőivel 1872. márczius hó 12-én Kerkapoly Károly, mint volt m. kir. pénzügyminister úr által a magyar kincstár nevében kötött szerződés, illetőleg egyezség megvizsgálására kiküldött bizottságnak
1070. szám. 35 a ki Mátyás királynak említett 1472-ki parancsiratának idézett szavaiból azt vonja ki, hogy Radna völgyének lakossága 1472-ig Dobokamegye nemeseihez számittatott volna, azaz, hogy nemesek lettek volna. Azon körülmény, hogy Radna város tartozandóságaival együtt Mátyás királynak 1475-ben kelt decretuma szerint, Doboka vármegyétől elszakittatott és véglegesen Besztercze vidékéhez csatoltatott (incorpore), nem gyen iti az 1474-ben kelt okmány értelmét, mert semmi lehetetlen, se ellenmondás nincs abban, hogy előbb a Dobokamegyéhez tartozott lakossága Radna völgyének Beszterczének adományoztatott és csak később szakittatott el Dobokamegyétől és incorporáltatott Besztercze vidékhez. De az erdélyi korlátnokság is az akkori „Hofkriegsrath"-nak egy 1764. ápril 14-én kelt előterjesztésére tett észrevételekben demonstrálja; ugy az 1472. és 1475-ki oklevelekből, mint azon körülményből, hogy régibb időben is Radnavölgye fiscalis domínium volt, mely Erdély vajdájának appanage-ba adatott, hogy oláh lakossága, hasonlólag a többi oláh lakossággal, Doboka és a többi megyékben nem volt nemes, hanem jobbágy. Azt hiszi a b. r. b., hogy mind az, a mi e két okmányban Radnára vonatkozólag oda magyarázható, mintha az egész völgy lakossága ugyanazon szabadalmakban részesittettek volna, mint a melyekkel a beszterczeiek birtak, csak a Radna városában létező német bányászokra vonatkozott. „Hospites et incolne" alatt, mindig a német bevándorlók értettek. Radnavölgy csakugyan mint „Domínium perpetus possidendum" és nem csupán közigazgatási szempontból csatoltatott Beszterczéhez, oláh lakossága majdnem 300 éven át mint jobbágyok szerepeltek és mint olyanok vétettek át a határőrség felállításakor 1766. november 12-én és csak ekkor emeltettek Mária Terézia által a nemesi osztályba (libertini). Ezen nemesítés által egyébiránt, mint ez különösen kiemeltetik, nem nyertek semmi donatiót, csupán az declaráltatott tulajdonuknak, a mit kiki egyénenként bír. Hasonlag világos, hogy a határőrség felállítása előtt a radnaiak, az országos 3 havi közös szabad italmérési jogot, kivéve, nem birtak semminemű regálía-jogot, hanem azt Besztercze város gyakorolta, mint ezt az 1762. és 1764-ki Bethlen és Nemes-féle bizottságok okmányai és Besztercze városnak számadásai és más okiratai bizonyítják. Mellőzve minden további idézéseket, eléggé constatálva van, miszerint Radna völgye majdnem 300 éven át Besztercze város és vidékének fennhatósága alatt és bizonyos hűbéri viszonyban állott; tény, hogy ismét majdnem egy egész századon át a katonai kormányzat ott teljes földesúri hatalmat gyakoi'olt, a birtokkal önhatalmúlag és tulajdonjogilag rendelkezett, 6 uj községet alakított, azoknak telket és külsőségeket adományozott, minden királyi haszonvételeket gyakorolt stb., mindazon havasok és erdőségeket, melyek e községek határain kivül esnek, több rendben és utoljára 1807-ben a községeknek részben vagy egészen, használat végett, legelés és faizásra kiosztotta, a határon belül lévő allodiális birtokait u. m. Luska-kirsti nevű pradinmát Rebrisora és Telts községek határai között 3194 hold, valamint O-Radna határán levő 42 db. szántó és kaszálóit községeknek és egyeseknek adományozta, szóval a legnagyobb mérvű földesúri joggal rendelkezett. A fentervezett fekvőségeken kivül birt az állam még O-Radna mezővárosban 2 városházat, továbbá a határőrség felállítása ideje alatt még következő telkek és épületek jöttek a kincstár birtokába : Naazódon 45, Szalva 1, O-Radna 5, Major 1, Ilvamare 1, Szt.-György 1, Földra 2, Lesch 1, Rebrisora 2, Telts 3, Hordó 1, Zagra 2, Makó 3, Mititis 1, Runk 1. 1. A Kretsenel nevű havas hozzátartozandóival és mintegy 2500 hold erdővel^ soha se lett egy vagy más községnek kiosztva, hanem ez ős időktől fogva a bányakinestár által használtatott, melyért a katonai kincstár évi haszonbért kapott és a melyért ez mintegy kárpótlásul Ó-Radna községnek, a mennyiben ez egyrészéhez igényt tartott, 1806-ban Paluta 5*
