Képviselőházi irományok, 1872. XXV. kötet • 1057-1102. sz.
Irományszámok - 1872-1070. Jelentése a naszód-vidéki 44 községek és azon vidék központi iskola és ösztöndij-alap meghatalmazott képviselőivel 1872. márczius hó 12-én Kerkapoly Károly, mint volt m. kir. pénzügyminister úr által a magyar kincstár nevében kötött szerződés, illetőleg egyezség megvizsgálására kiküldött bizottságnak
1070. szám. 33 1638. decz. 16-án Rákóczy György fejedelem ítélete az Erdély és Marmaros közt fennforgott határviszályban kimondja, hogy a kárpátoknak a Cziblestől déli része és az arany Besztercze folyamnak jobb partján összesen 17 havas Erdélyhez, az északi havasok pedig Marmaroshoz tartoznak. 1629. Rákóczy fejedelem ezen havas részeket Besztercze város és vidéknek adományozza. 1641., 1708. 1751., 1755., 1756. és 1757. évekből meglevő' hivatalos kimutatásokból kitűnik, hogy Bjsztercze város ezen havasokat évenként, az ezért jelentkező Radna völgyi községeknek bizonyos taxa-fizetés mellett, legeltetés és faizás végett kiosztotta. 1754-ben Besztercze város tanácsa uj adórendszert hozott be és a 21 Radna völgyi község adófizető jobbágyoknak tekintettek. 1756-ban a Radna völgyi lakosok, a kik az incorporatio óta, majdnem 200 éven át a beszterczei magistratus jurisdictiója alatt állottak, az adó és dézsmafizetést megtagadták. Ezen renitenczia folytán megindított vizsgálatok és törvénykezések még nem voltak jogérvényesen befejezve, midőn időközben Mária Terézia ő Felsége elhatározta Erdélyben is a határőri intézményt létesíteni és e czélra első sorban Radna völgye lőn, mint fekvésénél, mint birtokviszonyainál fogva a legalkalmasabb, kiszemelve. Miután a szász nemzeti egyetem késznek nyilatkozott Besztercze város és vidéket az átengedendő Radna völgyért kárpótolni, Besztercze város késznek nyilatkozott ezen territóriumot egészen a kincstárnak átengedni, de kikötötte magának, hogy az adó és egyéb tartozások megtagadása által 1756-tól 1764-ig fennlevő követeléseit Ridna völgy lakosain felvehesse, a melyeket következőleg specificált: 1. Jövedelem allodiális fekvőségek után, havasok taxája, italmérési jogjövedelme Radna mezővárosban és a vidéken, mészégetés stb. évi . . . . . , . . ,. 5390 frt 30 kr. összesen 7 évre . . . 39,533 frt 30 kr. adóhátralék, tized . . . , . . . . 65,610 frt 20 kr. összesen 105,143 frt 50 kr. 1764-ben ő Felsége Mária Terézia gf. Bethlen elnöklete alatt egy vegyes bizottságot állított fel M.-Vásárhelyt, mely Besztercze városnak ezen követelését megvizsgálandó volt. Ezen bizottság az előmutatott eredeti oklevelek alapján elösmerte, hogy Radna völgye Besztercze város és vidékének hűbéres tulajdonát képezte és hogy ezen utóbbinak 1756 óta, mióta t. i. Radna völgye minden fizetést megtagadta, a következő jogos követelése ismertetett a bizottság által el, u. m. a) a havasok taxája évi , . . 1.000 frt — kr. b) tized 924 „ 20 „ c) korc.smárlási árenda a vidéken évi . . . . 316 „ — „ d) ugyanaz és husmérési árenda Radna mezővárosban évi . 141 „ 40 „ e) mész-égetés ' . 141 „ — „ f) allodiális földek és kaszálók jövedelme . . . . 2,867 „ 30 „ összesen . 5,930 frt 30 kr., még pedig 1756-tól 1764-ig. Meglévén állapitva azon összeg, melylyel Radnavölgy lakossága Besztercze város és vidékének a fizetés jogtalan megtagadása által tartozott, a fejedelemasszony azon czélból, hogy a lakosság a határőri intézmény behozatalára inkább megnyeressék és anyagilag is alkalmassá tétessék, a hátralevő országos adót a vidéknek elengedte és Besztercze város kárpótlását az elösmert allodiális követeléseért a kincstár részéről határozta eszközölni, mely utoljára Besztercze város beleegyezésével 12,000 forintban állapíttatott meg. 5 )
