Képviselőházi irományok, 1872. XXV. kötet • 1057-1102. sz.

Irományszámok - 1872-1083. Részletes jelentés az 1873. évi államháztartás, az államvagyon kezelése körül szerzett számviteli tapasztalatokról és az államadósságok ellenőrzéséről

1083. szám. 223 deményezte és a számvevőszék csak az élő gyakorlatot tette magáévá és követte azt évről-évre 1870 óta a zárszámadásokban, minélfogva az állami számvevőszék ügyrendje 11. §-ban emiitett rovatonkénti részletezés is csak az eddigi törvényes gyakorlat szem előtt tartásával értelmezhető. A ministertanácsi határozat 1. pontja, mely a számvevőszéket arra figyelmezteti: hogy nem szükséges kimutatni azt, vájjon az alrovatoknál történt-e tulkiadás vagy nem? sajnos félreértésből látszik kiindulni. Az állami számvevőszék ugyanis neme tulkiadások kimutatása végettt kérte a részletes eredmények közlését a közmunka és közlekedési minister úrtól, hanem azon okból, hogy a mondott adatokat az illető tárcza részletes zárszámadásának elkészítésénél szokott módon fölhasználhassa, mire, mint fonnebb mondatott „Ügyrendének" 22. §-a szerint kötelezve van. A részletes zárszámadásokban eddig sem voltak a kezelési eredmények a hitellel szembe állítva; hanem az összehasonlítás mindenkor csak a Sommázatokban történt, melyek, (az alrovatok kizártával) magát a költségvetési törvényt pontról pontra követik. A föntisztelt határozat 2. pontjában kiemeli a ministertanács, hogy a számvevőszék ellenőrzése csak arra terjedhet ki: vájjon az utalványozások megfelelnek-e a költségvetési törvényben megállapított fejezeteknek, czímeknek és rovatoknak? ámde egyebeket mellőzve, legyen szabad csak azt megjegyezni, hogy a ministertanács által e helyt fölidézett .1870. XVIII. törvényczikk 14. §-a többek közt azt is rendeli (az e) pontbap) hogy:| „az állami számvevőszék tartozik nyilvántartani és ellenőrizni a közigazgatás minden ágában, vájjon: .... e) minden megtakarítás csupán a törvény átruházási rendelete szerint kezeltetik-e" és ugyanazon törvényczikk 13. §-a világosan azt határozza, hogy: „minden mmisterium köteles ugy saját számvevősége vagy számvevő osztálya, mint az alatta álló s önálló utalványozási joggal fölruházott hatóságok szám vit eli kimutatásait egybeállítás és ellenőrzés végett az állami számvevőszéknek havonként megküldeni." Hasonlóul erre vonatkozik a 17. §. is, mely szerint: „Valamint az összes bevételek és kiadások, ugy az állami vagyon, alapok, és azon intézeteknek, a melyek állami segélyben részesülnek, kezelési számadásai (a 13. és 14. §§-ok értelmében) az állami számvevőszék ellenőrzése alá tartoznak. Ennélfogva az illető közegek kötelesek, minden okiratot vagy kimutatást közölni, melyet az állami számvevőszék ellenőrzés czéljából megtekinteni kivan." A ministertanácsi határozat 3. pontja végre azt hangsúlyozza, hogy a számvevőszéknek „Ügyrendében" is csak az határoztatik, hogy a kiadási eredmények „rovatok" szerint tüntettessenek ki. Az állami számvevőszék tiszteletteljesen megjegyzi, miszerint a zárszámadás elkészítéséről nem a ministertanács által idézett 11. §-a, melyre észrevételeinket már fönnebb megtettük, hanem különösen a kivonatilag már idézett 22-ik §. szól, mely szerint a számvevőszék köteles minden számadási ágra nézve részletes zárszámadásokat készíteni, s azokat az állami zárszámadáshoz mellékelni. Az állami számvevőszék ámbár azon nézethez ragaszkodik, hogy a fenntebb jelzett vitás kérdés egyebekkel összefüggésben, az állam „összes számvitelének szabályozásáról" alkotandó törvényben volna legczélszerübb módon eldönthető — mégis kötelességének tartja, a tényleg közbenjött nehézségekről tiszteletteljes jelentést tenni és a maga további miheztartására szükséges törvényhozási határozatot kérni. Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi-tárcza. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi-miníster ur az 1872-ik évi zárszámadásban (rendkívüli kiadások VIII. fejezet. 3. czim, 3. rovata alatt 84. lapon) elszámolt azon 180.000 forint