Képviselőházi irományok, 1872. XXV. kötet • 1057-1102. sz.

Irományszámok - 1872-1060. Törvényjavaslat a sorkatonaságnak, tengerészetnek és honvédségnek természetben való tartásából keletkező teher arányosabb feloszthatása czéljából a köztörvényhatóságok által kivethető pótadóról

8 1060. szám. tassék be, kezeltessék és számoltassák el, az ezen törvényjavaslatban foglalt intézkedések a belügyi tárczához tartoznak, fentartatván e mellett az adó mennyiségét illetőleg a pénzügyministernek az állam-kincstár érdekében gyakorlandó ellenőrzési joga. A törvény egyébiránt nem kötelező, csak felhatalmazó. Nem kötelezi a törvényhatóságokat a pótadó kivetésére, csak felhatalmazza arra azokat, mi ezen ideiglenes intézkedésnél leghelyesebb, mert igy azon törvényhatóságok, a melyek szükségét nem érzik, nem kényszeríttetnek az adó kivetésére, mig azok, a melyekben ez szükségesnek találtatik, megnyerik erre a törvényes jogosultságot. A törvényjavaslat egyes §-ait nem tartom szükségesnek bővebben indokolni s csakis néhány megjegyzést kivánok tenni. Első az, hogy ezen törvényjavaslat intézkedése a városi törvényhatóságokra nem terjed ki azért, mert azoknak a fenálló törvények szerint is joguk levén a kormány jóváhagyása mellett pótadókat vetni ki, azt az ezen törvényjavaslat által elérni kivánt czélból is megtehetik, a mint ezt többen meg is teszik. Második az, hogy kétségtelen, hogy a háztulajdonosok terhét képezvén első sorban a katona-elszállásolás és katona-tartás, a házadó kellene, hogy a terhet a többiekkel szemben legnagyobb mértékben viselje, a miért is ezen czélból tétettek is a kulcs megállapítására kísérletek s hogy mégis az adó-forint után egyenlő százalékban kivetendő pótadó lett a törvényjavaslatba felvéve, ennek oka az, hogy kivált most az eddig 4-féle egyenes adónak több részre felosztása és más módú csoportositása után a különböző arányok szerinti kivetés és behajtás oly complicált számítást igényelne, melyet a megyék jelen szervezetükben alig lennének képesek teljesíteni s melynek az államközegek által teljesiíése temérdek munkát és temérdek költséget okozna. Nem maradt tehát, ha czélt érni akartam, egyéb mód hátra, mintáz, melyet javaslatba hozok és ha szinte fekszik is ebben némi igazságtalanság, nagyon enyhíti azt a törvény ideiglenes volta és még inkább azon körülmény, hogy itt nem kötelezettségről, de jogosultság megadásáról levén szó, minden megye számot vethet önmagával s hogy végül az egész teher elosztva az egész adóalapra s figyelemmel a törvényjavaslatban megállapított maximumra, nagynak egyáltalában nem mondható. A harmadik végül az, hogy az arányt a katona és a ló után fizetendő összeget illetőleg, mely ugy áll egymáshoz, mint 2—l-hez, nézetem szerint igazolja az, hogy ha szinte sok bajt okoz is a lónak tartása, ha tekintjük azt, hogy a lótartás nem zavarja a gazdát saját szobájában és tekintjük azt, hegy a ló trágyát is hagy hátra, mégis aránytalanul kisebbnek kell ezen alkalmatlanságot tekintenünk, mint a mit a beszállásolt s a szállást adó gazdának szobájára utalt katona okoz. Az elmondottak alapján ajánlom ezen törvényjavaslatot elfogadás végett. Ajánlom, mert meggyőződésem, hogy ha nem nyújt is az teljesen kielégitő és végleges megoldást, nagy mértékben fogja csökkenteni az egyenlő teherviselés elvével oly éles ellentétben álló azon igazságtalanságot, mely a katonatartásra nézve ma nem csak az ország lakói között átaljában, de ugyanazon megye egyes községei s az egyes községek egyes lakói között is fennáll és épen azért lehetővé fogja tenni a katona-beszállásolás miatti összeütközések legnagyobb részének elkerülésével a katonaság czélszerübb elszállásolását és pedig mindezt anélkül, hogy a törvényhatóságok lakóira valamely nagy terhet róna. Ajánlom végre azért is, mert ha ezáltal hárul is egyesekre oly teher, a melynek eddig alá vetve nem voltak: a nemzet, illetőleg a törvényhatóságok tagjait egészben véve itt nem ujabb teher elvállalásáról, de egy meglevő tehernek arányosabb feloszthatásáról van szó. Kelt Budapesten, 1875. május hó 7-én. Tisza Kálmán s. k.