Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1031. Az együttes pénzügyi és vasuti bizottságnak jelentése, a keleti vasut ügyében
70 1031. SZÁM. A párisi szerződések ártalmatlan voltát az anglo-osztrák bank azzal indokolja, hogy ilynemű szerződések a kormány jóváhagyásával többször köttettek; mint péld. a kassá-oderbergi és az északkeleti pályáknál. A bizottság nem vonja kétségbe, hogy mindez megtörténhetett; azonban már jelentése elején megismertetvén a párisi szerződéseket, ugyanazon helyen kimondá kárhoztató Ítéletét ezen és más hasonló szerződések felett. Minthogy azonban amaz állítólagos szerződések folytán kár nem merült fel, miattuk panasz nem tétetett, a pályák ügyeinek megvizsgálása szükségessé nem vált, és főleg, mert az emiitett pályák ki is épültek; a bizottság e szerződésekből a fenforgó esetre következtetéseket vonni nem tartja helyesnek. Másként áll a dolog a párisi szerződésekkel, mert ezek szolgáltak irányadóul azon kérdések eldöntésénél: vájjon az angol osztrák bank engedélyes volt-e, vagy nem; vájjon a részvényesek befizetései ezüstben számitandók-e, vagy papírban? és mert általában a párisi szerződések határozmányai nagy fontossággal birnak a keleti vasút ügyének megvizsgálásánál. Az együttes bizottság ellentétben a bank kijelentésével (a válasz 25. lapja) az adott válaszokból azt látja kivihetőnek, hogy a bank a párisi szerződés átruházása folytán engedélyessé lett és mindaddig az is maradt, mig az 1872. évi június 3-kán az első közgyűlés meg nem tartatott s a részvényesek a társaság ügyeibe tényleg befolyást nem gyakoroltak; mert azon állítást a bizottság nem tartja elfogadhatónak, hogy a bank csupán az engedélyes jogait vette volt át, kötelezettségek nélkül. Az anglo-osztrák bank azon további érve, mely az árkelet kérdésére vonatkozik t. i. azon állitás, hogy „a társaságra nézve mindegy volt, akármily áron lettek is a papirok értékesítve, mert a vállalkozók nem pénzért, de a papírokban fekvő tőkéért vállalták el az építést s az értékesítés nem a társaság, hanem a vállalkozók számlájára történt, végig vonul egész terjedelmes munkáján. Ennek bizonyitgatása foglal el több lapot (1. válasza 12—18. 1. 1.) Érvei azonban csak azon gyanút ébresztik, hogy az anglo-osztrák bank kétféle számítással élt, t. i. különbözőleg számolt el Warringgel munkakimutatásaira, és az előmunkálatok czimén kiszolgáltatott .... 860.000 frtra nézve, s egészen másként számolt el a részvényesekkel a befizetett első 30% részletre nézve — az utóbbiaknak nagy hátrányára, saját magának nagy előnyére. Ami pedig azon állítást illeti, hogy a papirok értékesítési árkelete csak a vállalkozókat érdekelte, erre nézve a bizottság azon nézetben van, hogy az csak azon esetre lett volna közömbös, ha ezen pálya ugy mint a többi •pályák, melyekre nézve az anglo-osztrák bank oly szívesen hivatkozik, az arra szánt épitési tökéből teljesen kiépítve adatott volna át és e szerint az egész üzlet minden baj nélkül bonyolittatott volna le; de miután ez meg nem történt, sőt mint alapos gyanú van, hogy a vállalkozó kötelezettségének még a felvett összegek erejéig sem tett eleget, az 1874. I. törvényezikk értelmében pedig az államnak a társaság .... 17.200.000 frtnyi kölcsöneért jótállást kellett vállalnia, ennélfogva sem az államra, sem a társaságra nézve nem lehetett közömbös az, hogy minő árkelet szerint értékesíttettek a papirok, és minő árkelet szerint leltek beszámítva; valamint nem lehet közömbös az sem, hogy a befizetett összegek miként lettek a társaság javára elkönyvelve. Mert önkényt előtérbe nyomul azon kérdés, hogy ha a papirok az akkori ezüst-agio szerint számíttattak volna be a társaságnak ; mennyivel növekszik az effectiv épitési tőke és aztán mennyivel apad azon teher, melyet az effectiv-tőke elégtelensége miatt a társaság magára vállalni kényszerült?
