Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1031. Az együttes pénzügyi és vasuti bizottságnak jelentése, a keleti vasut ügyében
68 1031. SZÁM. Ha mindezen különböző időkben és különböző kezek által végrehajtott munkálkodás annak idején szigorúan ssámbavétetett volna, most tisztában állana a dolog. Akkor lehetett volna összehasonlítva az eredményeket az építkezések folyama alatt beadott és kifizetett munkálati kimutatásokkal meghatározni azon többkiadást, mely feleslegesen történt. Akkor ki lehetett volna deríteni azon összegeket is, melyek részint gondatlan eljárás, részint pazarlás, vagy talán nem hü kimutatások folytán kifizettetett. A befolyt válaszokból nyert értesítések egymással ellentétesek. Jelesen Hollán Ernő ez érdemben határozottan azt állítja, hogy az eredetileg kiszabott építési dotatio minden körülmények között elégséges lett, sőt abból jó és rendes ügyvezetés mellett tisztességes haszon is háromolhatott volna a vállalatra, azonban méltányolja azon nehézségeket, melyek a rendkívüli és előre ki nem számitható eseményekből támadtak (lásd I. 36. lap). Előadásában továbbá mint egyik okát annak, hogy az építési költség az ellenőrzés hiánya miatt rúghatott fel, megemlíti, hogy Warring távozása után nem lett constatálva, hogy általa mennyi munka teljesíttetett, végre, hogy a felépítményeknél előforduló nagy különbözet talán Warring illoyalis eljárásának következménye. Idevonatkozólag Thommen volt vasutépitészeti igazgató, ki e kérdésre nézve igen részletesen s terjedelmesen nyilatkozik (I. csop. 103. és következő lapok) szintén azt állítja, hogy az eredetileg felvett dotatio elegendő leendett. Megemlíti a többi között ő is, hogy Warringnek eltávozásáig 37 3 / 4 millió lett kifizetve, de hogy mennjd munka lett általa teljesítve, azt senki sem vette fel, hogy tehát visszaélések lettek elkövetve, az kétségtelen. Ennek bizonyítására egyes példákat is emlit. Általában véleménye abban öszpontosul, hogy a vállalat megrontása már a párisi szerződésben rejlett, mely a gondatlan és hanyag felügyelet mellett tág kaput nyitott a visszaélésekre. Végre ugy ^jellemzi Warring eljárását, hogy a könnyű építésekre nagy előlegeket vett fel s azokat csak részben építette ki, a költséges építésekre pedig kevesebbet vett fel, de al ig tett valamit. Ezen állításokkal ellenkezik az ig.-tanács erre vonatkozólag adott válasza, mert azt állítja, hogy az eredetileg kiszabott összeg egyáltalában nem volt elégséges. Ugyanily álláspontot foglal el az angol-osztr. bank is. Az igazg.-tanács ugyanis II. csop. 61. sz. válaszában (lásd II. 59. lap), a melyben a közegei által előirányzott 8 milliónyi hiány fokonkénti túllépését okadatolja és azt bebizonyítja, hogy ezen hiány nem többre mint 10 millióra rug, egyrészt beismeri, hogy közegei az adatok csekélysége és hiányossága folytán tüzetes becslést, részletes felvételeket nem eszközöltek s igy a csak felületes áttekintés alapján megejtett szükséglet kiszámítása körül tévedésük könnyen magyarázható; másrészt azt állítja, hogy az építés ideje alatt bekövetkezett elemi csapások meghazudtoltak minden előleges költségszámítást ; de továbbmenve okoskodási fonalán, azon bizonyításokra akadunk, hogy a dotatio elégtelensége részint a már említett előre nem látható, tehát kiszámithatlan események, u. m. földcsuszások, járványok, árvizek következtében felcsigázott munkabérek stb., részint pedig a kormány által tett túlkövetelésekben leli magyarázatát. A II. csop. 59 — 68. és 69 — 75. lapjain felsorolja az igazgatótanács azon legfontosabb adatokat, a melyek nagymérvű túlkiadásokat igényeltek, valamint azon többépitést is, a mely a kormány részéről utólagosan követeltetett és a társaság és által ki is építtetett. Mindezek mellett azon nézetnek ad kifejezést, hogy az előleges tervek és számitások gyarlósága, melyek alapján a költségvetési előirányzat készült, okozta, hogy közegeik a részlettervek birtokában és az építésnek közepette ily nagymérvű c sa ]óclásoknak voltak kitéve.
