Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1051. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdíjakról
196 1051. SZÁM. zására nézve pedig mielőbb egy állandó nyugdíj-normálé iránti javaslatot terjesszen a legközelebbi országgyűlés elé." Ezen képviselőházi határozat három dologra világosan kötelezte a kormányt. Első az: hogy a felelős ministerium megalakulása előtt nyugdíjazottak jegyzékét ama határozat értelmében újból dolgoztassa ki és a legközelebbi költségvetéssel terjeszsze a ház elé. Második az: hogy mindazoknak is, kik a felelős kormány életbeléptetése óta nyugdíjaztattak rendszeres Isjstromát állítsa egybe. Harmadik az: hogy magára a nyugdij-ügy szabályozására nézve, egy állandó nyugdíj normálé iránti javaslatot terjesszen a ház elé. A kormány ezen három kívánat közül csupán az utolsónak tett eleget az által, hogy azon nyugdíjazási törvényjavaslatát benyújtotta, mely az 1869 —1872-ik évi országgyűlés irományai között 232. szám alatt találtatik és a mely lényegében az 1866. évi deczember 9-ikéről keltezett legfőbb rendelet által érvénybe hozott és tettleg gyakorlatban levő nyugdíj szabályoknak felel meg. A képviselőház azonban e törvényjavaslatot tárgyalás alá nem vette s elintézetlenül hagyta. Ez által hagyta a nyugdij-ügyet azon állapotban, melyben az 1868. évi deczember 5-iki határozat által hozatott. Ezen állapot pedig minden volt inkább, mint tiszta és világos. Mert igaz ugyan, hogy ezen határozat, az 1848. előtti szabályokat csupán a múltra nézve es csupán a jogosultság megitélhetésére nézve rendelte alapul vétetni. De azon 1848. év előtti nyugdíj-szabályokat „sck évek során át követett szokás által törvényesítettnek' jelentvén ki, ezen kifejezés által alkalmat nyújtott azon következtetésre, mintha nálunk minden nyugdíjazásokat lettek legyenek azok akár az absolut kormány által 1867. évi márczius 10-ke előtt, akár ez időtől fogva már, az alkotmányos magyar kormány által megállapítva, az 1848. előtti szabályok szerint kellene megítélni s így az azok alapján járandó nyugdijöszleten felől a bárki által nyugdíjazott egyén részére 1868. év utolsó évnegyede óta kiadott többletet, annak járandóságába beszámítani, illetőleg abból levonni; továbbá, hogy ezen határozat keltétől t. i. 1868. évi deczember 5-től fogva, minden nyugdíjazásokat az akkori gyakorlat feladásával, az 1848. előtti szabályok alapján kellene megállapítani. A kormány, mely a felhívott 1868. évi határozatot nem ellenezte s igy azzal egyet értett, bizonyosan jól ismerte annak valódi értelmét és horderejét, legtávolabbról sem tulajdonította annak azon értelmet, mintha az által a nyugdijak megállapítása körüli eddigi gyakorlata csak érintés alá is jött volna. Ez okból maradott megkezdett gyakorlata mellett — és az 1867. deczember 2-ki felhatalmaztatása illetőig megbizatásaalapján és az osztrák pénzügyministerrel tett egyezmény szerint, nyugdíjazásait az 1866. évi deczember 9-iki legfelsőbb rendelet által érvénybe emelt s gyakorlatban álló szabályok alapján állapította meg — s teszi mai napig is folyóvá. A zárszámadási bizottság érzette annak szükségességét, hogy mindenekelőtt ezen kérdés felett alapítsa meg véleményét, mely is érett megfontolás után abban állapodott meg, hogy helyes a kormány azon felfogása, miszerint az 1868. évi deczembcri határozat csupán az absolut kormány által megállapított nyugdíjazásokra értendő — és hogy azon határozat által az 1867. évi márczius 2-án kelt felhatalmaztatás, illetőleg megbízatás, a nyugdijak kiszabásánál a fenálló gyakorlat szerint járni el — vissza nem vonatott, érvényében meg nem gyengittetett. — Ugyanis: Ha ily valamit kivánt volna a képviselőház: akkor ezt egész világosságban ki kellett volna mondania és utasitauia a kormányt, hogy az naptól fogva minden nyugdíjazást az 1848. előtti szabályok alapján tegyen folyóvá. De mivel a képviselőház ezt ki nem mondotta, sőt világosan különbözíetést tett azon nyugdíjasok között, melyek a felelős magyar kormány megalakulása előtt nyugdíjaztattak és azok között, a
