Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

943. SZÁM. 89 ellene az örökhagyó hitelezői peruton fel nem léphetnek, mert a követelések a kötelezett örökös ellen érvényesitendők. Kivétel akkor fordulhat elő, ha a 46. §. értelmében a végrendeleti végrehajtó egyszersmind hagyatéki gondnokul lett kinevezve, mely esetben utóbbi minőségben a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok is indíthatnak ellene pert. A végrendeleti végrehajtó hivatásának csak akkor felelhet meg, ha nem pusztán felügyel a végakarat végrehajtására, de egyúttal módot ad a törvény neki arra is, hogy az örökhagyó intézkedéseinek foganatot szerezzen. Ennélfogva követelheti az örököstől vagy attól, a ki a végintézkedés szerint valamely hagyományt kiszolgáltatni vagy meghagyást teljesíteni köteles, hogy az e végből szükséges dolgok és készpénz a kielégítés eszközlése végett neki vagy közvetlenül a jogosítottaknak kiszolgáltassanak, és ha az örökhagyó hitelezőinek kielégítésével is megbízatott, akkor az e végből szükséges készpénz kiadását vagy a hitelezők kifizetését is kívánhatja, még pedig akként, hogy a késedelmes ellen peruton is felléphessen. Minthogy azonban a végrendeleti végrehajtó sem a végrendelet netáni kételyeit magyarázatával megoldani, sem a kétségbevont követelések valódisága felett döntő határozatot hozni nincs jogosítva, az örökös által kifogás alá vett hagyatéki terheket és hagyományokat a végrendeleti végrehajtó ki nem fizetheti mindaddig, mig az illetőknek kérdésessé lett jogosultságát jogérvényes bírói határozat meg nem állapítja. Ha a végrendeleti végrehajtó a vagyonkezeléssel is megbízatott, nem követelhetvén az örököstől, hogy ezek, kik a hagyatéki vagyonhoz még nem jutottak, a főlebb érintett czélokra szükséges összegeket sajátjukból előlegezzék, önként következik, hogy a végrendeleti végrehajtó felruházandó azon jogosultsággal, hogy az e végből szükséges eladásokat eszközöltesse. E tekintetben azonban a végrendeleti végrehajtót saját belálása szerinti intézkedési jogosultsággal felruházni nem mutatkozván tanácsosnak, az eladás a kötelezettek beleegyezésének feltételéhez volt kötendő, mi ha eszközölhető nem volna, az eladás foganatosítását csak a hagyatéki bíróság rendelheti meg. Hogy a kötelezettek a kedvezőtlen eladásból származható károsultságtól magukat megóvhassák, módot ad nekik a törvényjavaslat arra, miszerint a szükséges összeg kiszolgáltatásával az eladást megelőzhessék. 73-75. §§. Ha a végrendeleti végrehajtó megbízatott is a vagyon kezeléssel, ez által csak a végrendelet teljesítésének könnyebbitése czéloztatott. Mihelyt tehát az örökösök a hagyományokét és az örökhagyó meghagyásait teljesitik vagy ha a végrendeleti végrehajtó a terhek kifizetésével is megbízatott, ezeket is kifizetik, a vagy a mindezek fedezésére szükséges készpénzt és dolgokat a végrendeleti végrehajtónak kiszolgáltatják, a hagyatéki vagyonok kiadatását követelhetik, nem forogván fenn többé semmi oly körülmény, mely miatt az örökösök sajátjuknak kezelésétől elzárhatók lennének. A végrendeleti végrehajtó, mint idegen ügyletek kezelője, számadási kötelezettség alatt áll s végrehajtói tisztének bevégeztekor mindenesetre számot adni tartozik. Az örökhagyó azon intézkedése, mely által a végrendeleti végrehajtó a számadási kötelezettség alól felmentetnék, az örökösökre felette sérelmes lehetne s kijátszásukra zsákmányoltathatnék ki, miért is az örökhagyó ilynemű intézkedését hatálytalannak kellé nyilvánítani. Ha a végrendeleti végrehajtó a vagyonokat kezeli s megbízatása egy évnél tovább tart, a a jó rend s a számadási kérdések könnyebb megoldhatása követeli, hogy évenként adassék számadás; de itt nem forogván fenn azon indokok, melyek a végszámadásra nézve irányadók, az örökhagyó eltérő intézkedésének is tért kellé engedni. A végrendeleti végrehajtó ebbeli tisztének ellátására bizalomból hivatik, a megbízatás elfogadása tőle függ s ennélfogva a mindenesetre követelhető kiadásain felül jutalomdijt csak akkor igényelhet, ha az örökhagyó ezt megrendelte vagy ő maga részére kikötötte. Ha azonban egyszersmind KÉPVH. IEOMÁNT. 1872—75. XXIII, 12