Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

943. SZÁM. 81 A 45. §. második pontjában foglalt azon jogszabály, mely szerint az örökös a hagyatéki gondnok és az adósságok kifizetésével megbízott végrendeleti végrehajtó a hitelezők összehívását megelőzőleg is jogosítva legyenek a csőd megrendelését kérelmezni, abban leli indokát, mert ezen személyek a hitelezők összehívása nélkül is juthatnak azon meggyőződésre, hogy az örökhagyó adósságai a hagyatéki értéket felülmúlják. Az emiitett 45. §. utópontjának intézkedése abban találja magyarázatát, hogy ott, a hol több örököstárs van érdekelve vagy többen ellentétes örökösödési igénynyel lépnek fel, ezek egyikének elhirtelenkedett vagy talán czélzatos károsításra számított lépése ellenében, a többiek védelmet szerezhessenek. A 46. §-hoz. Azon helyes elvből kiindulva, hogy az örökhagyó halála azok jogi állását, kiknek ellene követelései vannak, nem roszabithatja, s a végből, hogy a hitelezők és azon hagyományosok, a kiket az örökhagyó bizonyos vagyonai és jogai különös jogutódává tett, az örökösödési jogviszony szabályozásának gyakran hosszura húzódható idejét bevárni kénytelenek ne legyenek, a törvényjavaslat 46. §. jogot ad a hitelezőknek és a hagyományosoknak, hogy addig, mig a hagyatéki bíróság örökösödési bizonyítványt nem adott, a meddig tehát nem lehet tudni, kit kell a törvényjavaslat 24. §. szerint örökösnek tekinteni, hagyatéki gondnok kinevezését kérelmezhessék a végből, hogy igényeiket ez ellen érvényesíthessék. Ezen intézkedés által az czéloztatik, hogy az örökhagyó elhalálozása s jogutódjának egyelőre való bizonytalansága a jogok érvényesítésének akadályául ne szolgálhasson. Ezen jogszabály nem ellenkezik a 41. §-ban foglalt azon jogszabálylyal, mely szerint a hitelezők összehívása esetében az örökös a hirdetményi határidő lejárta előtt a nem jelzálogos hitelezőket kielégíteni nem tartozik. Mert a 41. §-ból csak az következik, hogy az örökös sem önkényt nem tartozik az egyenként jelentkező hitelezőket kielégíteni, sem végrehajtás utján arra nem szorítható ; de nem következik egyszersmind az is, hogy a hitelező vitás követelésének valódisága felett birói ítéletet se eszközölhessen ki. Ha valamely érdeklett fél kérelmére a hagyatéki bíróság már nevezett gondnokot, akkor nem szükséges, hogy a netalán igénynyel biró más egyének ujabb kinevezést kérelmezzenek, az egyszer kinevezett gondnok ellen igényét minden jogosított érvényesítheti. Hogy ez esetben gondnokul a végrendeleti végrehajtó vagy az örökösödésre hivatottak valamelyike is kinevezhető, magában érthető, miután ezek a hagyaték érdekeit épen ugy, gyakran jobban foghatják megvédeni, mint valamely idegen, s a viszonyoknak épen semmi ismeretével nem biró gondnok. Ha a hagyaték zár alá vétetett és zárgondnok neveztetett, akkor az egyszerűsítés követeli, hogy a hitelezők vagy hagyományosok kérelmére ne neveztessék gondnok, hanem ha fenforognak azon körülmények, melyeknek alapján a gondnok kinevezése lett volna kérelmezhető, a hitelezők és hagyományosok a zárgondnok ellen léphessenek fel. A 47—51. §§-hoz. Egyrészt azon okból, hogy az örökös által önhatalmúlag birtokába vehető hagyatéki vagyonok az örökös hitelezői által az örökhagyó hitelezői és a hagyományosok elől el ne vonathassanak; másrészt pedig azon czélból, hogy az örökhagyó hitelezői és a hagyományosok biztosítva legyenek a felől, miként a kedvezményes, tehát csak a hagyatéki értékéig felelős örökös, az értékmeghatározás bizonytalansága miatt az örökség egy részét kielégítésük elől vissza ne tarthassa, az örökhagyó hitelezőinek és a hagyományosoknak meg kell adni az elkülöuzés kedvezményét (beneficium separationis), mely által ők biztonságot szerezhetnek arra nézve, hogy az örökségi vagyonok az örökös vagyonától elkülönítve^ első sorban az ő igényeik kielégítésére fognak fordíttatni. Ezen elkülönzés czélKÉPVH. IBOMÁNY. 1872/75. XXIII. 11