Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

943. SZÁM. 79 továbbra is létezőknek kell tekintetni, hogy a felelősség mérvének megállapításánál ezek is számításba vétethessenek. Minthogy az örökösödésre hivatott az örökségi vagyonokat, ha az örökjog nem vitás, önhatalmúlag birtokába veheti; kiváló figyelmet és szabályozást érdemel azon előfordulható eset, melyben a hagyatéki vagyonokat önhatalmúlag birtokába vevő örökös az e végett kiszabott határidőben feltételes örökösi nyilatkozatot nem tesz ; úgyszintén azon második eset, ha az, ki az örökségre igényt tart, a zár alá vett, vagy vita tárgyát képező örökséget önhatalmúlag elfoglalja. Ezen eseteket a törvényjavaslat 40. §. akként oldja meg, hogy ezen esetekben azt, ki az örökséget birtokába vette vagy önhatalmúlag elfoglalta, oly módon teszi felelőssé, mintha az örökséget feltétlenül fogadta volna el. Az első esetben több rendszabályra szükség nincs; az, ki a nem vitás örökséget birtokába vette s ezáltal örökösi nyilatkozat gyanánt szóló tényt vitt véghez, a törvényjavaslat 10. §. szerint az örökségről többé le nem mondhat, nem állliat be tehát azon eset, mely szerint lemondása folytán bekébe más örökös lépne. Másként van a második esetben, itt kettő lehetséges: a) vagy az: hogy azt, ki az örökséget önhatalmúlag elfoglalta, a 23. és 115. §. szerint a bíróság az örökség birtokába is fogja helyezni, vagy az: b) hogy a bíróság más igénylőt fog, mint valószínű örököst birtokba helyezni. Az a) alatti eset analóg azon esettel, ha az örökös a vita tárgyát nem képező örökséget önhatalmúlag birtokába veszi; ennyiben tehát ugyazon jogszabály elegendő. A b) alatti esetben a törvéiryjavaslat mellőzi az önhatalmú foglalásnak büntetőjogi következéseit s csak a magánjogi következményeket szabja meg. Hogy az ily önhatalmú foglaló a valódi örökösnek az örökséget átadni tartozik, az magában érthető. De azon felül tartozik az elvont hasznot és az elidegenített tárgyak értékét is a valódi örökösnek megtéríteni. Azt, hogy a valódi örökös kártérítési igényét a törvény rendes utján érvényesítheti, a törvényjavaslat nem mondja, de ez magában érthető dolog. Ha a hagyatéki bíróság a 23. §. eseteiben gyorsan jár el, ily kártérítési kereset csak ritkán fog előfordulni. A mi a b) alatti esetben a hitelezőket és hagyományosokat illeti, ezek irányában a hatalmaskodó és ügyvesztes igénylő felelős marad ugyan, de felelősségét korlátolni kell annyiban, a mennyiben a hitelezők és hagyományosok követelése a hagyatékból ki nem telik, mert ha a követelések a hagyatékból kitelnek és a valódi örökös ellen érvényesíthetők, nincs ok, mely szükségessé tenné, hogy az önhatalmú foglaló saját vagyonával is felelős maradjon. A 41—45. §§-hoz. A törvényjavaslat azon alapelvéből, hogy a bírói beavatkozás minél esek élyebb körre szoríttassák, önkényt folyik, miszerint az örökös még azon esetben is, ha az örökséget hltár jogkedvezménye mellett fogadta el, az örökhagyó hitelezőit és hagyományosokat bírósági beavatkozás nélkül tartozik kielégíteni. Hogy azonban az érdeklettek jogai kellően megvédessenek, több tételes törvényhozás azon intézkedését, mely az örökösnek módot ad arra, hogy az örökhagyó hitelezőinek összehívását eszközölje, a tervezetbe okvetlen felvenni kellett; mert az örökös s illetőleg a hagyaléki gondnok és a végrendeleti végrehajtó, kik az örökhagyó jogviszonyait tüzetesen nem ismerhetik, e nélkül akadályozva lennének abban

; hogy a hagyatéki terhek tisztázása tekintetében helyesen járjanak el; másrészt pedig a hitelezők érdeke lenne veszélyeztetve, ha az örökös vagy hagyatéki gondnok az- előbb jelentkezett hitelezők követeléseinek kielégítésével a hagyatékot kimeríteni, és azután a később jelentkező hitelezők a hagyatékból vagy a kedvezményes örököstől kielégítést nem nyerhetnének. A hagyatéki hitelezők összehívása folytán azért kell a hitelezőknek követeléseiket a közjegyzőnél bejelenteni, mert különben