Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

943. SZÁM. 77 Ha az örökség vita tárgyát képezi, a törvényjavaslat az örökség önhatalmú elfoglalását nem engedi meg; de azok, a kik az örökséghez jogot tartanak, az örökség elfogadása iránt szintén nyilatkozhatnak szóval vagy írásban feltétlenül vagy feltételesen. A második ezim első fejezetében foglalt jogszabályok az örökös jogait és kötelezettségeit határozzák meg általában és különösen tekintettel azon módra is, a melylyel az örökös az örökséget birtokába vette. Az örökség birtokbavételének természetszerű következménye, hogy az örökhagyónak vagyonjogi viszonyait tárgyazó összes jogai és kötelezettségei átszállanak az örökösre. Ha egy örökös van, ez a jogok és kötelezettségek egészében örökösödik, de a hol több örököstársak együtt örökölnek, ott természetesen a jogok és kötelezettségek az örökségi hányad arányában illetik az örökösök mindenikét. Hogy a jogok és kötelezettségek, bármikor lép az örökös az örökség birtokába, az örökösre az örökség megnyíltának idejében átszállottaknak tekintendők, az már az első szakaszban van megállapítva; azon kérdés szabályozása pedig, hogy mennyiben felelősek az örököstársak az örökhagyó kötelezettségeiért, egyetemlegesen alantabb nyerend megoldást. A jogok és kötelezettségek fogalmából önkényt következik, hogy a mennyiben az örökség elfogadása által valamely jog és annak megfelelő kötelezettség az örökös személyében egyesül, —: ezen egyesülés a kötelezettséget és a jogosítványt megszünteti. Ezen szabály alól kivételt csak a törvény különös intézkedése állapithat meg. Ilyen például a 39. §-ban foglalt különös intézkedésen kivül a telekkönyvileg bekebelezett jogok és kötelezettségeknél fordul elő, — melyek az egy személyben való egyesülés daczára mindaddig fenállóknak tekintendők, míg a telekkönyvi kitörlés meg nem történt. A 37. §. azon rendelkezése, mely az örökös kötelességévé teszi, az örökhagyó végrendeletének teljesítését, indokolást nem igényel. Azon §. azon további rendelkezése, mely szerint az örökös tartozik a hagyományosokat értesíteni, azon elvben találja indokolását, hogy a bíróság beavatkozása minél csekélyebb körre szoríttassák. Ha a bíró köteles lenne a hagyományosokat értesíteni, a kötelezettség elmulasztásáért első sorban a biró, második sorban az államkincstár lenne felelős. Ily terhet pedig az állam ok nélkül magára nem vállalhat. Ok pedig nincs reá, mert az örökhagyó \égrendelete teljesítésének biztosítása végett végrendeleti végrehajtót nevezhet ki, s mert a végrendeletet nyilvánosan kell kihirdetni, mi által annak tartalma köztudomásra juthat, s a ki az által érdekelve van, azt a bíróságnál vagy a közjegyzőnél megtekintheti. De egymagában v ve, csupán csak azon rendelkezés, mely szerint a hagyományosokat a biró köteles értesíteni, nem is volna elegendő a hagyományosok biztosítására. Akkor a következetesség annak elrendelését is megkívánná, miszerint a biró köteles arra ügyelni, hogy az örökös a hagyományosokat kielégítse; ez pedig meszsze elvezetne a törvényjavaslat azon elvétől, mely szerint a birói beavatkozást a szükség kívánta körre kell szorítani, s azért mindenkire magára kell reá hagyni, hogy jogaira felügyeljen. Az örökösödés által a jogok és kötelezettségek az örökösre szállván át, ha a kötelezettségek az örökség értékét felülmúlják is, az örökös az örökhagyó kötelezettségeiért és a hagyományok kielégítéséért önszemélyében minden vagyonával felelőssé válik. Minthogy azonban igazságtalanság lenne, módot nem adni az örökösnek, hogy az örökség értékén felül való kötelezettség alól magát mentesíthesse s minthogy a felebbi következmény merev alkalmazása igen gyakran azt eredményezné, hogy az aggódó örökös még az oly örökséget is vonakodnék elfogadni, a melyből valószínűleg nyereménye lőhetne, a törvényjavaslat 38. §. a leltár jogkedvezményének életbeléptetésével a felebbi súlyos következményt a feltétlen örökösi nyilatkozatokra szorítja, a feltételesen örökösnek nyilatkozó örökös pedig a leltár jogkedvezményében részesítve megóvja azon súlyos következménytől, hogy az örökhagyó hitelezőinek és a hagyományosoknak a hagyatékhoz tartozó vagyonokon felül minden saját vagyonával is %