Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

943. SZÁM. 73 Ily értelemben a tekkönyvek rendbentartását épen nem érhetjük el az által, ha egyik esetben csak a felek kérelmére, a másik esetben hivatalból is lehet telekkönyvi bejegyzéseket elrendelni. 1869 óta a polgári törvénykezési rendtartás szerint a haláleset folytán bekövetkezett birtokváltozásokat hivatalból kell a telekkönyvekbe bejegyezni; de a tapasztalás azt mutatja, hogy azért a telekkönyvek rendben még sincsenek. Hiszen hivatalból is csak akkor lehet bejegyzéseket elrendelni, ha a biró a perrendtartás 560. §. szerint hivatalból tárgyalja a hagyatékot, vagy a perrendtartás 580. §. szerint az örökösök a hirdetményi eljárást kérik. Ezen utóbbit pedig vagy épen nem kérik, vagy csak nagyon későn kérik az érdekelt örökösök. Sőt igen gyakori azon eset, hogy még az adásvételi szerződések folytán bekövetkezett birtokváltozásokat is elmulasztják a felek telekkönyvileg bejegyeztetni, mely mulasztás gyakran oly akadályt képez, hogy a haláleset folytán bekövetkezett birtokváltozást hivatalból nem is lehetséges bejegyezni. Ez áll mindazon esetekben, a melyekben az örökhagyó elmulasztotta tulajdonjogát bekebeleztetni. Ily esetekben a törvény azon rendeletének, hogy az örökhagyó telekkönyvi jogai hivatalból írassanak át az örökösökre, nincs effectusa, a törvény olyasmit rendel, mit nem lehet végrehajtani. A telekkönyvek rendbehozatalát csak az állampolgárok érdekeltségtől várhatjuk, ha ma az érdekeltség hiányzik, ennek oka az, hogy a telekkönyvi intézmény fontosságát nem fogják fel. A telekkönyvi intézményt az absolut kormány hozta be, s habár az as alkotmány visszaállításakor is meghagyatott, azóta azonban semmi sem történt, mi a népet a nép nyelvén az intézmény jelentőségéről felvilágosította volna. Ha a nép erről felvilágosítva lesz, épen ugy fog jogai biztosítása végett a telekkönyvi bejegyzésekhez folyamodni, mint a telekkönyvi intézmény behozatala előtt felkereste a legtöbb esetben sokkal távolabb eső hiteles helyeket, hogy azok előtt a bevallást megtehesse Azt, a mit oly rendszabály által, mely megengedi, hogy az örökhagyó telekkönyvi jogai hivatalból átirattassanak, el lehet érni, t. i. azon esetekben, melyekben a bíróság az örökösödési ügyet tárgyalta, az örökhagyó nevére felvett telekkönyvek rendbentartását, azt el lehet érni oly rendszabály által is, mely nem a telekkönyvi rendtartás elvét, sem az államkincstár érdekét nem sérti. E rendszabály az, hogy a közjegyző mindazon esetekben, melyekben az örökösödési eljárás előtte volt folyamatban (és ezen esetek fogják a legnagyobb számot képezni) (v. ö. törvényjavaslat 92. §.) tartozik az örökhagyó telekkönyvi jogainak átíratásához szükséges telekkönyvi kérvényt az örökös nevében a telekkönyvi hatósághoz beküldeni a nélkül, hogy erre vonatkozó különös meghatalmazásra lenne szüksége. A 117. §. ezen rendszabályt felvette. A 25. §. az örökhagyó telekkönyvi jogainak átíratását a 2 3. §. esetében csak azon feltétel alatt engedi meg, ha azok, kik ellenkező örökösödési igénynyel léptek fel, az örökösödési bizonyítvány kiadását elrendelő végzés vétele után 45 nap alatt rendes örökösödési keresetet nem indítottak. Ennek oka az, mert ott, a hol ellentétes örökösi nyilatkozatok birói eldöntés alapján adatik ki, a bizonyítvány igen gyakran jogtalanságra vezetne, ha az átírás azonnal eszközöltetnék. A hagyatékhoz tartozó ingókra nézve a 23. §-ban szabályozott eljárás esetében két eset lehetséges. Vagy zár alá vétettek azok a 16. és 17. §§. szerint az örökösödési eljárás folyama alatt vagy nem; első esetben azokat az örökösödési bizonyítványt nyert örökösnek átadni, a 25. §. első bekezdésében kiszabott 45 napi határidő letelte előtt csak akkor lehet, ha ő azoknak, kik ellenében örökösödési jogot igényeltek, igényét biztosítja. KÉPVH. IEOMÁNT. 1872/75. XXIII. 10