Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-1007. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a néptanitók nyugdijazásáról szóló törvényjavaslaton a főrendiház által tett módositások tárgyában - 1872-1008. Az igazságügyi bizottság jelentése, a hozzá előzetes tárgyalás végett utasitott „első” foku kir. biróságok ujabb szervezéséről szóló 789. számu törvényjavaslat tárgyában

1008. SZÁM. 369 Az igazságügyi bizottság egyetértőleg az igazságügyi ministerrel, meg van győződve arról, hogy a törvényszékek száma a jelenlegi rendszer keretén belől is apasztható a nélkül, hogy az igazságszolgáltatásnak szem elől nem téveszthető érdekei legkevésbé is veszélyeztetnének; mert ha tekintetbe veszi egyfelől azt, miszerint a törvényszékek létszámának megállapítására befolyással bírható különböző tényezők, minők a terület kiterjedése, a népesség száma, a kereskedelem és forgalom, egyes pontok emporikus fontossága, egyszóval a számbavehető körülmények ugyanazonossága mellett is jelenleg a beosztásban oly eltérő különbségek mutatkoznak, hogy még egyiknekterülete — nememlitve a fővárosban elhelyezetteket — 18Q mértföld; népessége pedig 52.000; addig létezik törvényszék, melynek területe 118Q mértföld; népessége pedig 326.000 a nélkül, hogy ugyanazon birói létszám mellett az ügymenet egyikben vagy másikban felakadást szenvedne; ha tekintetbe veszi másfelől azon körülményt, hogy a törvényszékek kevesbitésével kapcsolatosan alkalmazandó birói nyugdíjazás és áthelyezés segélyével mód és alkalom nyujtatik arra, hogy a megmaradó törvényszékeknél csakis a munkás és szakavatott erők tartassanak meg és alkalmaztassanak — lehetetlen meg nem nyugodnia abban, hogy a törvényszékek száma már a jelenlegi rendszer mellett is apasztassék. Azonban nem hangsúlyozhatja eléggé az igazságügyi bizottság azon óvatosság szem előtt tartását, melylyel a törvényszékek leszállítása és annak törvény általi megengedése körül a törvényhozásnak és kormánynak egyiránt eljárni kell, mert ha az apasztás czélnak, nem pedig eszköznek tekintetnék, és a kitűzött feladat keresztülvitelében a pénzügyi szempontok fele emelkednének, az igazságszolgáltatás megőrzendő érdekeinek akkor azon másik és még veszélyesebb túlságba esnénk, mely könnyen az államlét egyik alapfeltételének, az igazságszolgáltatásnak megrendülését vonhatná maga után, szükségesnek látja azért az igazságügyi bizottság, hogy a törvényszékek létszámának reductiója törvényileg csakis permissive mondassák ki, és ez által alkalom nyújtassák arra, hogy az apasztás a lehetőség határán belől mozoghasson ; a javaslatban megállapított teljes számú leszállítás pedig a kiszabott 3 éven belől ugyan, de azon előlegesen vagy legalább is egyidejűleg életbeléptetendő reformok hatása alatt eszközöltessék, melyeket a bizottság az igazságszolgáltatás gyorsítása, egyszerűsítése és emelése érdekében létesitni ép ugy szükségeseknek, mint lehetőknek is tart. E szempontok azok, melyeknek figyelembevétele mellett a bizottság a törvényjavaslatnak azon részét, mely a leszállítandó törvényszékek számát teljes mértékben ugyan, de oly módon állapítja meg, hogy a rohamos apasztás és ezzel könnyen karöltve járható rombolás kikerülhető legyen — a t. képviselőháznak ajánlja. " Nem kevésbé fontosak a törvényjavaslatnak azon elvi intézkedései sem, melyek az uj szervezésre, ennek 3 óv alatti befejezésre és az összes első folyamodási bíróságoknál alkalmazott birák és kir. ügyészek áthelyezése és nyugdijazhatására vonatkoznak, mert daczára annak, hogy ezen intézkedések jó részben az igazságszolgáltatásnak sarkalatos törvényeiben gyökereznek, el kell mégis ismernie a bizottságnak azt, hogy azoknak alkalmazásba vételét csakis a rendkívüli szükség indokolhatja; azonban ha figyelembe veszi a bizottság azon körülményt, hogy az igazságszolgáltatás javítása és a birói kar állásának megszilárdítása- főleg e törvénynek oly iránybani megalkotásától függ, hogy ez a kormánynak módot nyújt arra, hogy annak idején a közegek működésének folytonos megfigyelése, — hogy ne mondjuk kipróbálása — alapján hozhassa javaslatba azon dispositiókat, melyeken a végszervezetnek nyugodnia kell, ha figyelembe veszi, hogy a múlt szervezet hiányainak javítására egyedül azon ut vezethet, melyet a javaslat kijelöl, ha figyelembe veszi, hogy egy ujabb tömeges szervezést épen azon hibák fognának követni, melyek az első szervezés hátrányainak jó részben okozói voltak, ha figyelembe veszi végül, hogy az igazságkiszolgáltatás jósága semmi más tekinteteknek alá nem rendelhető, nem marad egyéb hátra, minthogy feltétlenül csatlakozzék azon törekvéshez, mely a birói kar magán érdekeinek megőrzése mellett előteremteni igyekszik azon feltételeket, melyek nélkül a törvényszékek egyszerű KÉPVH. IEOMÁNT. 1872 75. XXIII. 47