Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.
Irományszámok - 1872-973. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875. év első negyedében viselendő közterhekre és fedezendő államköltségekre vonatkozó 1874:XXXVI. törvényczikk hatályának 1875. évi ápril hó 30-ik napjáig kiterjesztéséről szóló - 757. számu - törvényjavaslat tárgyában - 1872-974. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról szóló 1874. évi XXXIII. törvényczikk 12-ik és 108-ik §§-ainak pótlásáról
264 974. SZÁM. Nem lévén ugyanis meghatározva a nap, a meddig az egyenes adót, illetőleg adóhátralékot a választói joggyakorolhatása végett be kell fizetni, a központi választmányok és összeíró küldöttségek ezen kellék megbirálásánál egymástól lényegesen eltérő eljárást követnek. Mert mig némely központi választmány azt határozta, hogy az egyenes adó, illetőleg adóhátralék befizetésének az összeirás megkezdéséig kell megtörténnie, és a később telj esitett befizetés a választási jog gyakorlatának alapjául többé el nem fogadtatik, addig sok központi választmány az összeirás utolsó napját tűzte- ki az adó, illetőleg adóhátralék befizetésének határidejéül; sőt némely központi választmány az adó, illetőleg adóhátralék lefizetésének határidejét egész a felszólalások befejezéséig terjesztette ki. Ezek folytán ma ugy áll a dolog, hogy az ország némely részeiben csak az vétetik be a választók névjegyzékébe, ki múlt évi egyenes államadóját, illetőleg adóhátralékát már ez évi január hóban teljesen befizette, mig az ország más részeiben felvétetnek mindazok, kik ezen kötelességüket márczius végéig, sőt néhol még későbben is telj esi tették. Hogy ezen eljárás igazságtalan és a törvényhozás szándékában nem volt és nem lehetett, azt bővebben fejtegetni feleslegesnek tartom. Közigazgatási utón e bajon segíteni nem lehet, mert hiányzik erre a törvényes alap, s ha a kérdés ezen állapotban hagyatnék, maga a királyi curia is igen nehéz helyzetbe jönne, mert vagy helybe kellene hagynia az ily szembeszökő igazságtalanságot, vagy tömegesen kellene megsemmisítenie az összeírások egyik vagy másik részét a szerint, a mint az összeíró küldöttségek, illetőleg központi választmányok egyik vagy másik irányban követett eljárását a törvénynyel megegyezhetónek nem találna. Az első esetben igazságtalanság követtetnék el több állampolgár irányában, a második esetben uj összeírások szüksége állna elő, mi által a választók állandó névjegyzékének összeállítása hosszú időre halasztatnék el. Miután pedig az egyik eshetőség ép oly hátrányos lenne, mint a másik, nem marad egyéb hátra, mint a törvénynek itt jelzett hiányán törvény által segíteni. Ez czélja az általam beterjesztett törvényjavaslatnak, mely első §-ában intézkedik a jövőben eszközlendő kiigazításokra nézve, a többi §§-aiban pedig intézkedik az iránt, hogy a jelen évi összeírásnál különben bekövetkezhető igazságtalanságok mellőzhetők legyenek, a nélkül, hogy akár ujabb összeirás által a költségek szaporítása, akár a választói állandó névjegyzék elkészítésének, s így a jövő általános választásoknak késleltetése idéztetnek elő. A javaslat utolsó bekezdése kimondja, hogy a megalkotandó törvény kihirdetés után azonnal életbelép, mit eléggé indokol az időnek rövid volta, a végrehajtást pedig a belügyministeren kivül a pénzügyministerre is bízza azért, hogy az adóhivataloknál a szükséges intézkedések a pénzügyminister által azonnal megtehetők legyenek. Ezen az igazság érdekében fekvő, és a választói névjegyzék elkészítését nem késlelhető törvényjavaslat elfogadását a t. háznak teljes bizalommal ajánlom. Budapest, 1875. márczius 17-én. Tisza Kálmán s. k., belügyminister.
