Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.
Irományszámok - 1872-969. Törvényjavaslat az Oroszországgal 1874. évi október 15-én a közönséges büntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés tárgyában
969. SZÁM. 243 Melléklet a 969. számú irományhoz. Indokolás az Oroszországgal 1874. évi október hó 15-én a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés tárgyában. A jelen törvényjavaslat formailag is alkalmazkodik az eddigelé törvénykönyvünkbe iktatott hasonló törvényekhez; a tartalmát képező államszerződés pedig lényegileg ugyanazon elveken alapul, a melyeket törvényhozásunk a közbüntettesek kölcsönös kiadása iránt más államokkal kötött szerződések elfogadása alkalmával már magáévá tett. Az eltérések az eddigi és jelenlegi államszerződések között részint csak irályiak és szerkezetiek, részint bizonyos külső formaságokra vonatkoznak és jó részt az orosz állam eltérő viszonyaiban lelik indokolásukat. Uj elv épen nem mondatik ki benne, és a szerződésnek néhány uj intézkedése inkább csak világos kimondása a nemzetközi jog által elfogadott s a régibb szerződések által is hallgatag jóváhagyott elveknek. így az eddigi szerződések megelégedtek annak kimondásával, hogy a szerződő felek semmi esetben sem kötelezhetők saját alattvalóik kiadására. A jelen szerződés III. czikke azonban ily esetben kötelezi a szerződő feleket arra, hogy alattvalóikat, kik a másik fél területén oly büntettet követtek volna el, mely a jelen szerződés II. czikke alá esik, saját törvényeink szerint büntessék meg. Kétségteleu hogy az állam a már most általában elfogadott büntetőjogi elvek szerint az esetben is igy járna el, ha erre szerződésileg kötelezve nem volna. Szintén ily általánosan elfogadott elvet mond ki a IV. czikk, midőn a politikai bűntetteket, és vétségeket a kiadási kötelezettség alól kivévén, egyszersmind kijelenti azt, hogy egy idegen fejedelem személye vagy családjának tagjai elleni merénylet nem tekintetik politikai cselekvénynek, ha e merénylet gyilkosság, orgyilkosság vagy mérgezés tényálladékát állapítja meg. Szükségesnek látszik még a VIII. czikk egy intézkedését kiemelni. Az eddigi szerződések szerint oly esetben, midőn a kiszolgáltatandó egyén azon országban, mely a kiadatás iránt megkerestetett, valamely ott elkövetett bűntett miatt üldöztetik vagy fogva tartatik : a kiadatás elhalasztható az illető egyén felmentéséig, vagy büntetési ideje lejártáig. A jelen szerződés tekintettel az e tekintetben fenálló orosz törvényekre — ez elhalasztás! jogot kiterjeszti oly esetekre is, a midőn a kiadandó egyén adósságok vagy más polgári kötelezettségek miatt van — a kiadási megkeresést megelőzőleg elrendelt végrehajtás folytán — fogságban. Megjegyzést kell még tennem a XVII. czikkre is, mely a kiadási tárgyalások alkalmával közlendő iratok nyelvére vonatkozólag uj intézkedést tartalmaz. Az eddigi szerződések ugyanis ezen ügyiratok nyelvére nézve semmi intézkedést nem tettek, a megkeresett félre bizván, hogy a mennyiben a vele közölt iratok nyelvét nem értené, a szükségeseknek tartott fordításokat magának megszerezze. A jelen szerződésbe, leginkább az orosz kormány kívánsága folytán azon kötelezettség vétetett fel, hogy a közlendő iratokhoz azoknak fordítása is mellékeltessék, és pedig szabad választás szerint franczia vagy német nyelven. A XVIII. czikk azon rendelkezése, mely szerint a jelen egyezség határain belül kölcsönösen fentartatnak a szerződő felek országaiban érvényben álló törvények, melyek tárgyát a kiadás iránti 31*
