Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-942. Törvényjavaslat a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetrei ajándékozások alakszerüségeiről

942, SZÁM. 13 Melléklet a 942. számú irományhoz. A végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetére tett ajándékozások alakszerűségeiről szóló törvényjavaslat indokolása. Általános indokolás. A végakaratnyilvánitás alakszerűségei tekintetében hazai jogunk különbözőleg és határozatlanul intézkedik. Az előbbi jog szerint az osztály különbség volt irányadó és különbség létezett az ide vonatkozó jogszabályok forrására nézve is, a szerint, a mint azok törvényben állapíttattak meg vagy statútumokból avagy a gyakorlatból vétettek. Az id. törvéirykezési szabályok az által véltek e bajon segíteni, hogy az I. rész 5-ik §-ában kimondották, miszerint a végrendelet és fiókvégrendelet külső kellékei tekintetében a magyar törvényben, statútumokban s a törvényes gyakorlaton alapuló különböző szabályok polgári állásravaló tekintet nélkül egyforma hatálylyal birnak s a nemesek végrendeletei azért, hogy a nem nemesekre nézve fennállott szabályok szerint alkotvák és viszont külkellékek hiányából nem érvénytelenithetők. A tapasztalás azonban meggyőzött arról, miszerint az id. törvénykezési szabályok ezen intézkedése nem orvosolta a bajt, sőt az által, hogy a törvényes gyakorlaton alapuló különféle szabályokra hivatkozik, — még fokozta annyiban, a mennyiben általánosan kötelező törvény nem létében a helyi gyakorlatot tette irányadóvá, melyet aztán a bíróságok a végrendeletek külkellékeinek megitélhetése czéljából egyes esetekben külön bizonyitandónak mondattak ki. Alig szükséges indokolni, hogy ezen állapot tarthatatlan s a hiánynak megfelelő törvény által pótlása addig sem halasztható, míg a munkába vett polgári törvénykönyv elkészülhet. Az előterjesztett javaslat czélja a végrendeletek alakszerűségeit általánosan kötelezőleg, külön törvényben szabályozni. Az összefüggés tette kívánatossá, hogy abban az öröklési szerződések és halálesetére tett ajándékozások kiilkellékei is felvétessenek. Ezen külön törvény intézkedéseit később a magánjogi törvénykönyvbe beilleszteni könnyű leend. Részletes indokolás. I. FEJEZET. A törvényjavaslat I. fejezete az Írásbeli magánvégrendeletek kellékeivel foglalkozik. Tudva van, hogy a római és canonjog, mely ezen kellékekre nézve hazánkban is jelentékeny befolyású volt, a végrendelkezések tekintetében mennyire túlszigoru szabályokat követett. Már az 1715: XXVII. t.-czikk szükségesnek látta e szigort enyhiteni, a mennjiben hét tanú helyett ötöt elengedőnek tartott. Későbbi törvényeken a visszahatás még inkább érezhető. Az osztrák polgári törvénykönyv a végrendeletek alakszerűségeire nézve a másik szélsőségbe ment át; a mennyiben a vég-