Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-954. Az adóügyi bizottság jelentése, a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvényjavaslat tárgyában

180 954. SZÁM. 954. szám. Az adóügyi bizottság jelentése, a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az adóügyi bizottság a t. képviselőháznak 1874. évi október 28-án 4087. sz. a. kelt határozata folytán tárgyalván a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvényjavaslatot, tekintettel arra, hogy a tőkekamat- és járadékadó nem uj adónem, hanem csak az 1868: XXVI. t.-cz. alapján jelenleg érvényben lévő jövedelmi adó III. osztályának más alakba öntése, jelen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta és a tisztelt képviselőháznak is elfogadásra ajánlja. A részletekre nézve a következő módosítások elfogadását ajánlja a bizottsíg a tisztelt képviselőháznak. Az 1. §. 2. pontjában a bizottság a takarékpénztári betéti könyveket ezen adó alul kivétetni kivánja, minthogy azok megadóztatása nemcsak a takarékossági hajlamot szorítaná meg, de magára a kincstár érdekeire nézve is annyiban káros lenne a mennyiben a tőkének az országból való kifolyását egyenesen előmozditaná. Az ezen pontban előforduló váltók közé önkényt érthetőleg nem számitandók az üzleti váltók, mert az ily váltókkal biztosított árutartozások valamint a forgalmi váltók által képviselt pénzösszegek is kölcsön adott tőkéknek nem tekinthetők. Miután azonban a nélkül, hogy a legterjedelmesebb visszaélésekre alkalom nyújtassák, a törvény szövegében erre vonatkozó intézkedés az üzleti váltók tág fogalmánál és sokféle magyarázhatásánál fogva alig eszközölhető, a bizottság a t. képviselőháznak egy oly határozati javaslat elfogadását ajánlja, mely szerint a t. pénzügyminister felhívandó volna, az e törvény alapján kiadandó gyakorlati szabályokban különösen kiemelni, hogy e helyen csak a váltókra állandóan elhelyezett valósággal gyümölcsöző tőkék megadóztatása szándékoltatik. A 2. §-ban foglalt kivételek közé a bizottság még azon külföldről jövő jövedelmeket is kivánja felvétetni, melyekért az adó már egy oly államban lefizettetett, mely e tekintetben Magyarország irányában a viszonosság elvét követi. Nemcsak a méltányosság érzete az, mely a bizottságot ezen kivétel' elfogadására vezette, de nemzetgazdászati viszonyainkra való tekintet is, mely igen kívánatossá teszi, hogy idegen tőkék és munkaerők ide vonzódjanak és itt tartózkodásuk lehetővé tétessék. A 4. §-nál, mely az adó mennyiségét határozza meg, a bizottság az özvegy ellátására kiszolgáltatott, valamint a szülők részére ezek által gyermekeiknek vagy unokáiknak átadott vagyonért kikötött életjáradékra nézve ezen adót a járadéki összeg 5 százalékában kivánja megállapítani; ezáltal a bizottság kiválóan kincstári érdekeket kivan megóvni, mert különösen ez utóbbi czimen kikötött járadékok nagyobb megadóztatása azok szaporítását, és igy ujabb adótárgyak létrejöttét akadályozná meg. A 6. §. azon intézkedéssel bővíttetett, mely eredetileg a nyilvános számadásra kötelezett társulatok és egyletek megadóztatásáról szóló törvényjavaslat 6. §-ban foglaltatott, de mely természeténél fogva ezen törvény keretébe tartozik.