Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

130 928. SZÁM. ha ezek a telepes ki nem jelölése, tehát egy egészen lényegtelen ok miatt viszkeresettel támadtatnak meg. A dolog sokkal egyszerűbb, hogy sem a váltóbirtokos érdekein egy helyes praesumtio által történhetik, ha a k. n. váltórendszabály értelmében az tételeztetik fel, hogy az intézvényezett maga kívánja a fizetést a telep helyén teljesíteni. A váltóbirtokos lejáratkor a telepest is köteles lenne felkeresni, s ha azt nem találja, diligentiáját óvással igazolni; ugyanazon fáradsággal az elfogadót is felkeresheti, s ha ezt nem találja, a kifizetés nem teljesítését hasonlag csak óvással kell constatálnia. 48. §-hoz. A k. n. váltórendszabály a fizetés végetti bemutatást a váltóbirtokostól a viszkereset különbeni elvesztése mellett, megkívánja ugyan, de ezt neki nem teszi határozottan és világosan kötelességévé oly esetben, midőn az intézvényezett a váltó elfogadását korábban már megtagadta. Következtetés utján ez a német váltórendszabályból is megállapítható ugyan, mert ennek 41. czikke semmi kétséget sem hagy az iránt, hogy a váltórendszabály a fizetés végetti bemutatást minden esetben, tehát még akkor is megkívánja, ha a váltó korábban elfogadva nem lett; mindamellett nem látszott feleslegesnek a jelen tervezetbe a 48. czikk intézkedését felvenni. Eltekintve ugyanis attól, hogy a váltóforgalomra szánt papir lévén, az elfogadás végetti bemutatás után is több kézen mehet keresztül, miért is az intézvényezett csak a bemutatás által jön és jöhet tudomására annak, hogy a váltó kinek birtokában van, csak ez által tudhatván meg, egyúttal ki részére kelljen a fizetést teljesitenie, a bemutatást szükségessé teszi az is, hogy a bemutatási és lejárati idő közt az intézvényező és intézvényezett viszonya oly változást szenvedhetett, melynek folytán az utóbbi a korábban visszautasított meghagyásnak kész megfelelni. De a dolog természete is azt hozza magával, hogy a fizetés végetti bemutatás a szóban lévő esetben megtörténjék; mert ha az intézvényező a váltó által meghatározott időbeni fizetést ígér, az ígéret be nem következettnek jogilag csak akkor tekinthető, ha az Ígéret realizálására szükséges felszólítás, a kijelölt fizetési időben és siker nélkül történt. 49. §-hoz. Azon cselekvényeknél, melyeket a váltótörvény bizonyos jogok föntartása végett megkíván, soha sem jöhet tekintetbe az, hogy a teljesítendő cselekvényeknek lesz-e foganatja vagy sem, czélhoz vezetnek-e azok vagy sem; a megszabott cselekményeknek minden oly esetben, midőn azoktól valamely jogfentartása függ, teljesíttetni kell még akkor is, ha azok előreláthatólag eredményhez nem vezetnek. Ezért van, hogy a váltótörvény például az óvást mint a viszkereset felvételét, ha az az érdekelt fél részéről világosan elengedve nem lett, minden esetben megkívánja s annak elmulasztásánál a mentséget vagy igazolást teljesen kizárja. Ezen felül a törvény által megszabott cselekmények azon személynél teljesitendők, melyet a törvény e végre kijelöl; ugyanazért a nem kellő helyen történt teljesítés a nemteljesitéssel rendszerint, egyenlőnek tekintetik. Ha az, kinél a bemutatásnak történni kellene, meghalt vagy csőd alá került, kétség támadhat az iránt, hogy a cselek vénynek kinél kell és kinél lehet érvényesen teljesíttetni. Az e részbeni kételyek elhárítását s ezzel együtt a váltói jogok lehető biztosítását czélozza a 49. §, midőn az érintett esetre a bemutatást szabályozza. 50. §-hoz. Azon okok, melyek a 40. czikkben foglalt intézkedések igazolására felhozattak, nagyban és egészben az 50. czikkre is alkalmazhatók lévén, e részben az ujabb indokolás teljesen feleslegesnek mutatkozik. Valamint a lát utánra, ugy a látra szóló váltóknál sem lehetne az előzőket bizonytalan időn át obiigóban tartani; miért is e tekintetben legczélszerübbnek mutatkozott a k. n. váltórendszabály intézkedéseit elfogadni s a tervezet e tekintetben csak annyiban tér el a váltórendszabálytól,